Blogbarátság

Kedves blogbarátnőmtől Delfikétől kaptam ezt a Special Friends Award díjat!

Miről is van szó?

"Ezek a blogok szerfelett bájosak, a blog íróknak az a céljuk, hogy barátok és barátságosak legyenek. Nem a pénz a mozgatórugó. Reményeink szerint ezen díj átadásakor több barátság keletkezik, a barátság elterjed, és több figyelmet kap a blogger. Amikor továbbadod, kérlek vedd figyelembe ezen elveket. Válassz nyolc embert."

Az én választottaim abc sorrendben:

Anita, Barbi, Claudius, Dóra, Márti, Skorpiocska,Valika. És visszaadom Delfikének.

Mindegyikük blogjában hagyok megjegyzést.

Idilli pillanat

Tegnap este egy pár percre összebújt a család. Melengető, jó érzés fogott el, amikor este apával leültünk a nappaliban, és átöleltük egymást. Először egyik, majd a másik lány is odabújt hozzánk. Olyan jó volt, csak ültünk és élveztük, hogy együtt vagyunk. Sajnos, a lányokat fektetni kellett, és tényleg csak pár percig tartott, de az ilyenek megszépítik a napot, és az ember lánya elfelejti a napi mérget.

Leírom, mert megint mérges vagyok

A farsang után levezetésként persze még dolgoztunk egy sort. Ganajoztuk az automatákat. Nem akar március közepe lenni. Az anyagszállító srác mondta, hogy nem tud róla, hogy lenne valaki, aki csinálja majd helyettünk. Nem baj. Március 18-án letelik a felmondási idő, mi visszaküldjük az utolsó visszárut, és részünkről befejeztük a dolgot. Nagyon elegünk van belőle. Megint duplán kell dolgoznunk, mert megint elhagytak papírokat. GRRRR…… Plusz újabb adminisztrációs papírokat küldtek, mintha még nem lenne elég. Fizetni persze megint nem fizettek még mindig októbertől mostanáig.

Farsang

Tegnap volt a farsang az oviban. Vikim kék lepkeszárnyakon röpdösött ide-oda. Élvezte a felfordulást, hogy nem a megszokott hétköznap van az oviban. Szerepeltek egy kicsit, verseket, mondókákat mondtak, volt egy kis eszem-iszom. Szólt a zene, lehetett egy kicsit ugra-bugrálni rá. Zárásként, télűzésként elégettek egy szalmabábot az udvaron, torkuk szakadtából kiabálták hozzá, hogy jöjjön a tavasz, vesszen a tél. Ebéd után haza is lehetett menni, nem kellett ott aludni, ami plusz jó pont volt az egészhez.

Az ígért képek

Az óra:

Az Ildikónak elkészült RR képecske még kontúr nélkül:

És készül még egy apróság is a húgomnak: egy ollóőr, ami egyben tűtartó is. A mintát a magazin ajándék készletéből vettem. A másik oldalra a monogramja kerül majd.

Ígéret, és néhány más egyéb

Tudom megígértem, hogy felteszem a képet az elkészült óráról, de nem voltak jók a fényviszonyok, hogy lefényképezhessem. Azután éppen elkészültem a fényképezéssel, lemerültek az akkuk a gépben. Fölfordítottam a szobát a töltőért, de mivel Apjuk nem rég rakott rendet a szobájában, nem találtam. De ő sem tudta, hogy hova tette. Persze normál elemeket sem találtam működőket. Most megvan a töltő, akkuk fel is lettek töltve, most meg a gép nincs otthon. De előbb-utóbb összejön a dolog. Addigra meg hátha még a végleges összeállítás is elkészül.
Most éppen az RR mintákon ügyködöm, mert hirtelenjében kettőt is kaptam egyszerre. Készül Ildikónak a rózsa tea, Katának pedig a citromfű a Herbs and Spices RR-be. Így a saját munkák állnak, mert időmilliomos sajnos nem vagyok még mindig. Olvasni sincs időm, pedig több könyv is ott vár a polcon. Még utoljára jól megdobtak minket munkával, mielőtt leadjuk a bt-s dolgokat. Egyszerűen nem értem, hogy miért kell mindent kétszer-többször megcsinálni. Ha egy leltárt megcsináltunk októberben, miért kell most újra, amikor a kávéautomaták nem éppen apró tárgyak, amik csakúgy eltűnnek. Átállítani sem egyszerű őket, tehát kénytelenek az eddig beállítottak szerint működni. Milyen lehet a partner nyilvántartása, ha mindent tőlem kérdeznek. Van, amit többször is. Épp az előbb hívtak, és megint csak számon kérni tudtak, hogy miért nincs meg ez, meg az, miért nem megyünk gyakrabban a gépekhez. Főállásunk van, nagyon jól tudják. Este öt után van olyan hely, ahova be sem tudunk menni, hétvégén szintúgy zárva. Örülünk, ha egy hónapban egyszer eljutunk. Miért nem megyünk hetente, de max. két hetente? Fizetni persze egyre kevesebbet fizetnek, és azt is csak, havonta helyett, három-négy havonta. Tavaly februártól októberig egy fillért nem láttunk. Na, mindegy, nem is mérgelődöm, még egy hónap, és fellélegezhetünk.
Belevetem magam a kertészkedésbe, hímzésbe, olvasásba, és rástartolunk a baba projektre újra. Voltam a dokinál szerdán. Természetesen semmi különöset nem talált, most csak az a feladat, hogy próbálkozzunk. Ha májusig nem jön össze, akkor elkezd egy kivizsgálás sorozatot. Ha lehet, inkább elkerülném.
Végre esik egy kicsit a hó. Reggel a nagylány úgy ugrott ki az ágyból, mikor mondtuk, hogy esik, mint, akit bolha csípett meg. Nem volt nyöszörgés, hogy még álmos vagyok, hagyjál, még alszom egy kicsit. Indult volna kifele, hogy úgysem kell oviba menni, ő megy hógolyózni. Kicsit letört, hogy ma még van ovi, de nagyon várja, hogy délután elmenjünk egyet „havazni.”
A kicsinél ma van a bölcsiben a farsang. Kis pillangónak öltözött. Annak idején én is az voltam. Sajnos a jelmezem már nincsen meg, másik készült neki, így nem tudok olyan jó kis fényképeket mutatni, mint Edige (farsang egykor és ma).
Holnap lesz a húgoméknál a suliban a műköröm készítős óra. Én leszek megint a modell. Biztosan szép lesz, majd azt is mutatom, ha lesz kép.

Elkészült...

Elkészültem az óra hímzésével. Képet még nem tudok mutatni, nem tudtam lefényképezni a fényviszonyok miatt. De, ami késik nem múlik.
Viszont nem tudom, hogyan kellene bekeretezni. Van egy fa hátlapja, arra kellene rávarázsolni az anyagot lehetőleg kifeszítve. Na, még próbálkozom, és mutatom mi lett belőle. Vagy ha esetleg valamelyik olvasómnak van ötlete, mit próbáljak ki, szívesen fogadom.
Másik, ami elkészült Claudius segítségével (Köszönet érte.), a blog új kinézete. Azután ha ráunok, vagy más hangulatom lesz, megint változtatok. Mentettem le magamnak több szép hátteret, de a zöldhöz, ami az alap és most az a kedvenc szín, meg a narancs, ez illet legjobban. De tetszik még, amilyen Claudiusé, az is, dehát azt mégsem.

Változtattam

Megint változtattam a szín összeállításon, keresem az "én színeimet"... Ha valaki tudna nekem segíteni, hogy az oldalsó sávokat, hogyan lehet egy kicsit egyedivé tenni, pl. ne egyszínű legyen, kérem, segítsen. Előre is köszi.

Ajándék

Az ajándékom célhoz ért, most már megmutathatom a másik oldalát is, hiszen a meglepetés megvolt. Örülök, hogy sikerült kellemes meglepetést szereznem vele.
Itt még a saját ollómon:



Itt pedig a méret kedvéért a centi mellett:

Januári mérleg

Elhatároztam, hogy minden hónap végén mérleget készítek, hogy melyik tervemmel, hogyan állok, milyen alkotások készültek el.

A januári mérleg tehát:

Egy RR képecske (Borsmenta - Timikének).

Egy ollóőr, még az én ollómon (ajándékba, további részletek, ha a címzett megkapta).

És amivel még haladtam, de nincs még kész, az óra mintája.

A többi idei tervbe még egyetlen x-et, vagy fél x-et sem böktem.

Újra munkában

Két hét kényszerpihenő után (először az egyik lány, majd a másik lány volt beteg) ismét a munkahelyemen töltöttem a nap nagy részét. Nem tudom, valahogy nem az igazi a hely. Semmi gondom a kollégákkal, amikor van csinálnivaló, azt élvezem is, csak egyszerűen nem tölti ki a munka a teljes időmet, és ez engem nagyon zavar, és valószínűleg ez a bajom az egésszel. Ha kérdezem a főnökömet, mit csináljak, csak motyog valamit, hogy majd, meg kitalálja, meg ilyeneket, azután kapok valamit, ami kitart egy napig. Azután minden kezdődik elölről. Ilyenkor magamban megint témánál vagyok. Jó lenne elmenni babázni megint. Kíváncsi vagyok, mit mond a doki 11-én. Mi a baj velem? Öreg lennék a babához? De hiszek benne, hogy lesz még. Lehet azért, mert egy kicsit bolond vagyok, és hiszek egy cigányasszonynak, aki a tenyeremből megjósolta, hogy lesz még egy fiam. Aztán eltelik egy hónap, és megint nem sikerül, és magam alatt vagyok, és kételkedek.
De nem kesergek itt, másnak sokkal fontosabb, és nagyobb baja van. Én még ne szóljak egy szót se, van munkám, családom. Van hobbim, amiben elfelejtkezhetek a szürke hétköznapokról. Elégedettséggel töltenek el az elkészült munkák, és gyönyörködhetek az internet révén mások alkotásaiban.