Átszervezés

Egyik szemem sír, másik nevet. Már egy ideje rebesgették, hogy átalakítások lesznek a munkahelyemen. A főnökünk csak nagyvonalakban mondott néhány szót róla pár hete, mert, hogy semmi sem eldöntött még. Mindenféle találgatásokat lehetett hallani a folyosón, meg persze mi is latolgattunk az irodában. Most kiderült a nagy titok, a főnökünk egyesével behívatott bennünket, hogy megbeszélhessük, a hogyan tovább-ot, illetve mi is elmondhassuk a véleményünket róla. Hát közel sem jött be, amit mi gondoltunk. Teljesen megvariálták a szervezetet, és persze az egyes emberek munkáját is. Ketten a kolléganőmmel másik telephelyre „költözünk”, új csoportvezetők alá fogunk tartozni, teljesen új munkakörben.

Az egyik szemem sír, mert nagyon megkedveltem a közvetlen kollégáimat, úgy érzem belejöttem a munkámba, és nem utolsó sorban, a mostani telephelyen vannak a barátaim (Mókus örs – Eszter, Attila, Zoli, egyszer már tényleg írok rólunk.). Arról nem is beszélve, hogy kényelmesen útba esett eddig az óvoda, most meg kell kerülni majd a fél várost, és a közlekedés sem egyszerű az új helyre.

A másik szemem nevet, mert első elmondás alapján kicsit mozgalmasabb munkát fogok kapni kedves csoportvezető alatt, régi kollégák közelében leszek, akikkel régen munkahelyen kívül is tartottuk a kapcsolatot, és újra egy épületben leszek a párommal.
Egyelőre emésztem a dolgot, de optimista vagyok, és remélhetőleg április egytől egy csomó új jó tapasztalattal leszek gazdagabb…

Válság

…mármint írói. Mostanában nincs kedvem írni. Nem is sok kiemelkedő dolog történik velünk. Telnek egymás után a hétköznapok, a hétvégék. Ingázunk a munkahely, az óvoda és otthon között. Néha elmegyünk vásárolni, néha, ha már nagyon nincs otthon semmi, mert ez a hónap anyagilag nagyon gáz volt. Karácsony, plusz a decemberi két hét táppénz a gyerekekkel nagyon betett most nekünk. Ennyire nem szoktunk januárban padlón lenni. És csak jönnek az elszámoló számlák sorra…
Az időjárás is, vagy nem is tudom mi, nagyon megvisel. Állandóan fáradt, álmos vagyok (Tegnap átaludtam a fél napot.). Hímezni is alig van kedvem, bár a januári fogadalmamat, miszerint előveszem és csinálgatom a régi be nem fejezett munkákat, tartom. Haladt a tavalyra betervezett delfines kép, elővettem a barackos gobelinemet is (bár ahhoz fonalat kell majd vennem, mert elfogyott), szerintem a lépcsős képem is nagyot lendült, készülget a tengerpartos kép, és öltöttem néhányat a kislányos-kutyás gobelinbe is. A haladásokról újra készítek majd havonta összefoglalót, legalábbis addig, amíg több dolgot készítek párhuzamosan. Elkészült a Marym keretezése is. Amint lesz fényképem róla, mutatom.

A lányokkal azért a hétköznapi rohanás mellett kihasználjuk a havat, a közelünkben van a vasúti töltés, oda szoktunk elmenni szánkózni. Nagyon élvezik a lejtőn csúszkálást, alig lehet őket hazavinni. Elővettük a csúszkát is, az még nagyobb élmény, mert a kicsi a szánkón még fél egyedül lecsúszni. Építettünk hóembert is az udvarban, bár szegény egy nap alatt elolvadt. Most biztos bírná tovább, bár süt a nap, nagyon hideg van kint.

Adós vagyok

Tudom, hogy adósvagyok még Anikó nyereményével. Mivel sajnos lánykám beteg, nem tudtam neki postázni, ezért még nem mutathatom, egy kis türelmet kérek, és kiderül mi minden rejtőzik a csomagban, de megmutatom én miket is kaptam szülinapom alkalmából:

Valika egy csomaggal lepett meg. Sok gyönyörűség és finomság lapult benne.

Közvetlen kollégáim is megleptek ezzel a gyönyörű ciklámennel.A családtól tortát, könyveket, egy kis hátizsákot és sporttáskát kaptam. És persze megleptem magam valami hímeznivalóval is.

Addig is egy kis mélázás

Miért is kezdtem egy éve blogot írni/szerkeszteni? Első inspirálóm Delfike volt, aki a JJ Herbs & Spices RR-ben a blogján mutatta meg a számomra készített hímzését. Nagyon megtetszett az oldala, és a forma, ahogy megörökítette, hogy mikor milyen hímzésbe fogott, mivel készült el, mi minden történt vele, milyen gondolatok foglalkoztatták. Megtetszett a lehetőség, hogy „on-line” napló formában örökítsem meg én is a hétköznapok és ünnepek történéseit, a gondolataimat, érzéseimet, a hímzéseim történetét, hisz számomra minden perc, amit hímzéssel töltök, ünnep. Aztán egyre több színvonalas blogot olvastam, egyre több technikáját láttam a blog szerkesztésének, és belevágtam. A kezdeti nehézségek (beállítások, oldal elemek elhelyezése, lelőhelye, linkek…) után csak sikerült összehoznom. A blogom arculata változott ugyan az elmúlt egy évben nem egyszer, de a tartalom maradt. Talán tükrözi azt, amilyen én vagyok, ami érdekel/foglalkoztat.

Nyereményem

Ma megint jó napom-pom-pom van/volt. Megkaptam Phantól gyöngyös játékának nyereményét. Álomszép, a valóságban sokkal szebb, mint a képen. Sajnos, nem is tudtam szépen lefényképezni, kicsit homályos lett. :-( És nem csak a karkötő érkezett, Edit meglepett még mellé egy ollóőrrel, finom teákkal, és csokival. A csoki most is lányaim által már tesztelve, a teára holnap kerül sor, délelőttönként szoktam bent a munkahelyemen teázgatni. A kis hímzett virág pedig ezentúl a szabóollómat őrzi. Köszönöm mégegyszer a játékot, és a csodálatos nyereményt!

Ma még egy öröm ért. Kollégáim, Attila (Neki hímeztem a múltkor a boros üvegre a "nyakkendőt".) és Zoli, valamint Eszter barátnőm ma köszöntöttek föl a születésnapom alkalmából. Mi négyen vagyunk a Mókus vagy más néven Harapós Őrs. Egyszer majd leírom négyünk történetét is.

Tőlük is hasznos és szép dolgokat kaptam. Eszter barátnőm kötött és horgolt nekem egy sapkát és egy sálat (olyan, mint egy garbónyak), kaptam csokit és energia italt, hogy legyen erőm a spinninghez, és mivel vinni kell magunkkal az órákra legalább fél lityi vizet, kaptam egy kulacsot is. Estére föl is avattam, hiszen kedd és csütörtök a spinninges nap, Eszter barátnőmmel gyűrjük a kilométereket.

Hipp-hipp hurrá!

Azt imént nem hittem a szememnek, pedig tényleg én nyertem Phan gyöngyös játékán.

Pár napja a net felé sem jártam, ma is csak éppen bekukkantottam, hogy mégis mizújs. Láttam a listámban, hogy Phan sorsolt. Gondoltam, megnézem ki a szerencsés. Meg sem fordult a fejemben, hogy én. Megint úgy jártam, hogy elfelejtettem, mikor is van pontosan a sorsolás. Úgy látszik ez hoz nekem szerencsét, ilyenkor nyerek, mint múltkor Móninál.

Nem tudok magamhoz térni, úgy örülök. Megfáztam, alig élek, de ez most nagyon feldobta a napomat. Köszönöm a játékot!

Szép napot mindenkinek!

Hamarosan egy éve lesz, hogy blogot kezdtem írni. Egész pontosan, együtt ünnepeljük a születésnapunkat november 21-én.
Az elmúlt egy év adatai:
133 bejegyzés
23 rendszeres olvasó
3200-nál kicsivel több látogató
Ez jó érzés, mert sok örömöt is hozott ez az egy év, kedves ismerősöket köszönhetek neki (nemcsak virtuális, hanem személyes ismeretséget is), sok színvonalas blogot olvashattam általa, ami sokszor csalt mosolyt az arcomra, sok-sok ötletet leshettem el a blogok szerzőitől, amiket megvalósítottam, sok kedves, biztató megjegyzést olvashattam, visszajelzést kaptam a gondolataimra. Mindezt szeretném meghálálni.
Az évfordulóig még van egy hónap. Ezért arra gondoltam, hogy újra én is egy kis játékra invitállak benneteket. Hogy mi a teendő? Egészen egyszerű:
1. Hagyj kommentet itt november 20-án éjfélig, hogy tudjam, játszol velem.
2. Tedd ki a fenti képet a blogodra, és írj a játékról egy bejegyzést, hogy más is játszhasson velem.
3. Ha még javítani szeretnél az esélyeiden, akkor egy kis bogarászásra csábítalak. Januárban egy bejegyzésben írtam az idei terveimről. Az ott mutatott hímzések egy része elkészült, egy részéhez hozzá sem nyúltam. Ha az év folyamán tett bejegyzéseimet elolvasod, kiderül, melyik tervem melyik kategóriába tartozik. Kérdésem: melyek azok, amelyek elkészültek (3), és melyikekkel haladtam legalább néhány öltést (3)? (Amiről nem írtam, azzal nem is haladtam.) Ha megtaláltad őket, írd le egy e-mail-ben (hogy egyenlőek legyenek az esélyek) az oldalon található e-mail címre a blogod címével együtt. Helyes megfejtéssel még egyszer bekerülhetsz a kalapba.
4. Várd a sorsolást, mert a résztvevők között egy ajándékcsomagot sorsolok ki 21-én.
Hogy mi lesz az ajándékcsomagban? A következő hónap folyamán az is kiderül. Lesz benne valami saját készítésű, valami finom, valami szépség, ami alkotásra csábít, …

Elveszetten

Mától a párom másik épületben (A város másik részében.) fog dolgozni. Reggel még együtt jöttünk, de a délelőtt folyamán összepakolt, és átköltözött az „új” irodájába. Azóta hiányérzetem van, és elveszettség érzése lett úrrá rajtam. Megszoktam, hogy ha van valami megbeszélnivalónk, vagy intéznivalónk, vagy egyszerűen csak egy rövid szünetre, egy ölelésre van szükségem, akkor lemehetek hozzá. Ihatok nála egy cappuccinót, vagy forró csokit. Mától még ebédelni sem tudunk együtt menni, mert sok időbe telne, mire én kimennék hozzá, vagy ő bejönne a központba, húsz percbe nem fér bele.
Nem lesz egyszerű a lányok oviba, bölcsibe hordása sem, mert neki nem esik útba egyik sem munkába menet. Hamarabb indulni képtelenség, így is alig bírjuk reggel kivarázsolni a lányokat az ágyból. Vihetem én mindkét lányt villamossal, mert hát ugye kettőt nem bírok el egy biciklivel… Mindennap autóval járni meg luxus.
A nap sem süt… Tiszta depis vagyok…

Jó napom-pom-pom van

Tegnap délután bejelentette a főnököm, hogy új kolléga érkezik a csoportba. Mégpedig az a kolléganőm, akivel a gyerekek születése előtt már dolgoztam együtt. Pár hónap eltéréssel mentünk el gyesre, szinte egyidősek a gyerekeink (az övéi három hónappal fiatalabbak). Az otthon töltött évek alatt is tartottuk a kapcsolatot. Mondta is, hogy nemsokára ő is jönne vissza dolgozni, de még nem keresték meg, hogy hol lesz az új helye. Most nagyon örülök, hogy újra együtt dolgozhatunk.
Hogy ez miért ilyen nagy szám? Mert az a csoport ahonnan elmentünk már rég megszűnt, és az állandó átszervezések miatt nem is reméltük, hogy ennyire közeli munkakapcsolatban leszünk megint.
Ma már be is jött bemutatkozni (a kollégáim nem ismerték), október elsejétől kezd majd. Juhhééé….

LeMond bike-ra fel!

Eszter barátnőm elcsábított spinningre. Nem volt neki nehéz dolga.Ez olyan biciklizős „aerobic” óra. Jól esett mozogni, habár sokat járunk biciklivel, az mégsem olyan intenzív, mint ez az óra volt. És persze nemcsak a lábakat mozgatja meg. Igaz a térdemnek az állva tekerés nem igazán tetszett, de lehetett ülve is csinálni a gyakorlatokat. Érdekes, hogy az ép lábam térde fáj, a műtött térdemnek semmi baja. Illetve a vállamban kezdenek az izomláz jelei jelentkezni. Kedden újra megyünk, már bejelentkeztünk… Megint nagy az elhatározás bennem, hogy rendszeresen eljárok mozogni. Hogy mennyire sikerül, az a jövő zenéje. Régebben is nagy lendülettel jártam mindenféle aerobic, callanetics és egyéb órákra, de aztán mindig valamire ráfogtam, hogy most miért nem megyek. Meguntam, ellustultam, a lányokkal míg otthon voltam, futottam utánuk eleget. De most megint hiányzik a mozgás, a munkahelyemen szinte egész nap ülök a gép előtt, és érzem, hogy egyre lustább vagyok. Tehát Le-Mond Bike-ra fel!

Túl vagyok rajta

Legalábbis fizikailag.
A Nők Lapján az egyik fórumban gondoltak rám a lányok, ami nagyon jól esett. És úgy látszik segített is, mert most nem volt olyan szörnyű, mint három és fél éve.
Mikor beértem vasárnap a klinikára, kicsit megijedtem, mert mondta a nővér, hogy majd szól a doktornőnek(!), aki megcsinálja az előkészítést a műtétre. Gondoltam, már csak ez hiányzott. Volt már szerencsém a doktornőhöz... De le a kalappal, nagyon gyorsan, és minimális fájdalom okozással megoldotta. Három és fél éve sokáig szenvedett a doki, mire megcsinálta. Most öt perc alatt kész volt.
Hétfőn délben kerültem sorra. Már nagyon görcsölt a hasam, és még vérezni is elkezdtem mire a műtőbe kerültem. De mondta a dokim, hogy, nem baj, mégiscsak elindult magától a vetélés, legalább hamarabb túl leszek rajta, és kevésbé kell meggyötörnie. Délután ötkor már otthon is voltam.
Négy hét múlva kell mennem kontrollra. Két hónap pihi, utána újra belevethetjük magunkat a babaprojektbe.
Lelkem még sajog, főleg ha kismamát látok. Azután, arra gondolok, hogy nem tudhatom, hogy az a nő, akit látok, mennyit várt/szenvedett mire idáig eljutott. És igenis nekem is lesz még babám…

Eltelt

... a kialkudott egy hetes várakozási idő. A vetélés csak nem indult meg, sőt a terhességi tüneteim is mintha fokozódtak volna. Kedden a megbeszélteknek megfelelően voltam hát a dokimnál. Sajnos a diagnózist csak megerősíteni tudta: missed ab. Vasárnap estére vár a klinikán, hogy hétfőn megcsinálhassa a beavatkozást. Addig még reménykedek, hátha nem kell átélnem a négy évvel ezelőtti fájdalmat, amit a műtét előkészítés okoz. Már kibőgtem magam, most elvagyok. A munkára meg a lányokra koncentrálok, a közeli jövő eseményeit tervezgetem: családi nap a cégnél, sógorom születésnapja, egy barátnőm névnapja, évzáró az oviban, kerti parti a főnökömnél, csapatépítő tréning a kollégákkal, gyereknap. Azt hiszem, lesz, ami elterelje a figyelmemet…
Hímzés terén nem sokat haladtam az elmúlt hetekben. Két apróság készült ajándékba. Inkább olvastam. Újra kezdtem olvasni régi kedvencem, Lőrinc L. László könyveit. Az este éppen a Suttogó árnyak öble került a kezembe.

Három hét

Az elmúlt három hétben kétségek, öröm és bánat között hullámvasutaztam.
Nem bírtam várni, a zebra teszt után pár nappal elmentem dokihoz, mert görcsölgetett a hasam. Mint várható volt nem látott semmit, hiszen korán volt. Gyógyszert nem adott mivel volt már egy elmaradt vetélésem, nem akarta a terhességet megerősíteni, amíg nem látja biztosan, hogy minden ok a picurral.
Kétség és remény között hánykolódtam egy hétig. A görcsölgetés úgy-ahogy megszűnt. Egy hét múlva a kontrollon még mindig semmi nem látszott. Egyrészről, sebaj, lehet, hogy később fogant. Másrészről baj, mert az is lehet, hogy méhen kívül van. Múlt hét keddre volt időpontom a magánrendelésre, most már ott is van Uh, majd ott megint megnézi, hogyan alakul a dolog. Azzal engedett el, ha baj van, rosszul érzem magam, azonnal jelentkezzek.
Kedd estig megint csak reménykedve, de ugyanakkor még mindig kétségek között teltek a napok. Akkor még mindig semmi nem látszott, mondta a doki, hogy azonnal menjek el az ügyeletre, vegyek egy tesztet, ha még mindig pozitív, irány a klinika, mert biztos, hogy méhen kívül van. Másnap volt az anyák napi ünnepség az oviban, Viki teljesen ki lesz bukva, futott át az agyamon, ha nem megyek… Teljes letargia lett rajtam úrrá. Reszketve, bőgve vezettem a patikáig, meg haza. A teszt nagyon halványan lett pozitív, hívtam a dokit, mi legyen? Maradjak otthon, de reggel menjek be vérvételre, lehet, hogy el kezdett felszívódni, és nem lesz gond. Vérvétel, eredmény délután. Mikor telefonáltam még nem volt kész. Alig, hogy vége lett az ünnepségnek a doki hívott, hogy magas a Hcg, másnap megint menjek vérvételre, hogy lássuk nő, vagy csökken, mert van ott valami, és biztosan nem kezdett el felszívódni. Este elmentünk bevásárolni. Vásárlás közben egyszer csak egy ponton egyre erősebben szúrt a hasam, na mondom innen, ha így haladunk, nem haza megyünk, hanem a klinikára. Csak hazamentünk, összeraktam egy táskába a legszükségesebbeket, párom bevitt. A dokim éppen ügyelt, gyorsan csinált egy uh-t, amin aprócska pont látszódott, aminek még a szíve is pulzált. Dokim mondta, hogy ne szórakozzak vele, hol rejtegettem eddig, nem tud rajtam elmenni. Nagyon picur, de valószínűleg az első gyanú igazolódott be, miszerint később fogant. Szúrás persze addigra el is múlt. Megkönnyebbülés után hazamentünk, még mindig azzal, ha gond van, azonnal menjek. Csütörtökön megint vérvétel, eredmény csak későn, senki nem lesz bent, majd hétfőn érdeklődjek. A hétvégén anyák napja révén nagyszülőkhöz látogattunk. És mi lenne jobb alkalom, már úgy adtuk át a virágot, hogy öten hoztuk. Nagy volt az öröm.
Hétfő délig én is nagyon bíztam megérzésemben, miszerint most nem lesz baj. A terhességi tünetek se múlnak. Mint kiderült csütörtökre csökkent a Hcg. Az Uh-on már nem is látott megint semmit a doki (nem a saját, másik), illetve csak egy folyadékkal teli képletet, ami lehet az üres petezsák. Tegnap reggel megint mennem kellett újabb ellenőrzésre. Egy ici-picit még reménykedtem megint, hátha csoda történik, és az én dokim megint megtalálja. Nem szeretném, ha megismétlődne a négy évvel ezelőtti történet. Inkább rohanok be a klinikára, ha van valami, mint a méhszájtágító… brrr… Meg is találta, nőtt is, de nem volt már szívhangja… Egyezkedtem a dokival, hogy várjunk még egy pár napot, hátha elindul magától a vetélés. Most várunk… Jövő hét elejéig…
Úgy érzem, fel kell dolgoznom magamban a történteket, hogy el tudjam engedni. És akkor elmegy magától…
Ha túl vagyok rajta, kivizsgálásokra kell majd mennem. A doki már meg is írta a beutalót a genetikai vizsgálatra, mert ez volt a harmadik sikertelen terhességem. Jó lenne tudni, miért?

Zebra

Nagyon úgy tűnik, hogy nem a tavasz, vagy legalábbis nem csak a tavasz az oka az állandó álmosságomnak, fáradtságomnak. Hanem egy nagyon iciri-piciri valaki odabent. Egyelőre nagyon-nagyon-nagyon halkan mondom, és nagyon-nagyon-nagyon magamban és halkan örülök neki, mert a teszt csík még sokkal halványabb volt, mint a kontroll csík. És azt hiszem, valamelyest akkor nyugszom meg, ha eltelik az a bűvös tizenkét hét, és teljesen akkor, ha meg is születik.

Tavaszi fáradtság?

Nincs kedvem még olvasni, hímezni sem, régen nem volt ilyen. Állandóan fáradt és álmos vagyok (pedig 10-kor már ágyban vagyok.). Párom lábadozik, minden rám hárul. Ez nem is volna baj, mert meg szoktam én szervezni a dolgokat, meg szeretek a lányokkal foglalkozni, ha időm engedte volna már eddig is többet jártunk volna játszótérre, meg különböző városi programokra. De ugye, addig az otthoni dolgok állnak. Azzal is el kellene valamikor készülni, közeleg a húsvét, és a lányokra is időt kell szánni, páromat ápolgatni. Még a húsvéti nyuszis bannerkám sem készült el, pedig postán van hozzá a tartó, amit Skorpiócskától (http://skorpiocska.blogspot.com/) rendeltem. Az oviba készítendő nyuszikról is lemondtam, egyszerűen nem volt időm/erőm megcsinálni.
Bent a cégnél is hullámzó a munka. Hol sok van, hogy nem tudom, mihez kapjak, hol meg csinálom a semmit. Ez sem dobja föl igazán a hangulatom.
Viszont ma biciklivel jöttem dolgozni a bringázz munkába kampány keretében. A cégnél csapatok alakultak, és én is regisztráltam az egyikbe. Jól esett bringázni, igaz megfájdult a fenekem, mire beértem. Pedig régen meg sem kottyant, mindenhova azzal jártunk. El vagyok lustulva... többet kéne mozogni. Régen hetente többször lejártunk edzésszerűen táncolni (boogie-woogie) is. A gyerekek mellett erre sincs időnk, erőnk. Legalább a biciklizést megpróbálom visszahozni napi rendszerességre.

Lehet ez a bejegyzés egy kicsit zavarosra sikeredett, de most a fejemben is káosz van…

Viszont izgatottan várom Valika meglepijét. Nem tudom, milyen alkalomból kapom, de hátha kiderül a csomagból.

Nam vagyok villám kezű

Én is kipróbáltam a gépelést, de mivel én csak egy mezei gépelgető vagyok, nem tanultam soha, így nem megy teljesen vakon. Nem is lett túl sok:

33 words

Speedtest

Mára csak ennyit van kedvem írni

Újabb hónap el telt el eredménytelenül... Pedig annyira reménykedtem megint.

Újra munkában

Két hét kényszerpihenő után (először az egyik lány, majd a másik lány volt beteg) ismét a munkahelyemen töltöttem a nap nagy részét. Nem tudom, valahogy nem az igazi a hely. Semmi gondom a kollégákkal, amikor van csinálnivaló, azt élvezem is, csak egyszerűen nem tölti ki a munka a teljes időmet, és ez engem nagyon zavar, és valószínűleg ez a bajom az egésszel. Ha kérdezem a főnökömet, mit csináljak, csak motyog valamit, hogy majd, meg kitalálja, meg ilyeneket, azután kapok valamit, ami kitart egy napig. Azután minden kezdődik elölről. Ilyenkor magamban megint témánál vagyok. Jó lenne elmenni babázni megint. Kíváncsi vagyok, mit mond a doki 11-én. Mi a baj velem? Öreg lennék a babához? De hiszek benne, hogy lesz még. Lehet azért, mert egy kicsit bolond vagyok, és hiszek egy cigányasszonynak, aki a tenyeremből megjósolta, hogy lesz még egy fiam. Aztán eltelik egy hónap, és megint nem sikerül, és magam alatt vagyok, és kételkedek.
De nem kesergek itt, másnak sokkal fontosabb, és nagyobb baja van. Én még ne szóljak egy szót se, van munkám, családom. Van hobbim, amiben elfelejtkezhetek a szürke hétköznapokról. Elégedettséggel töltenek el az elkészült munkák, és gyönyörködhetek az internet révén mások alkotásaiban.

Egy depis nap

Végre rájöttem!!! Hogyan is kell a gyerkőcök életkorát kitenni oldalra, és ne minden bejegyzésnél jelenjen meg. Végre valami jó a napban.
Két napja esik. A kisebbik csajom beteg, három napig 39 fokos láza volt. Ma voltunk a doktor néninél, de még mindig piros a torka. Az oviban, bölcsiben járvány van.
Nincs időm hímezni, olvasni, depis vagyok.
Mikor lesz már március közepe? Végre egy kicsit fellélegezhetünk akkor. Addig meg, amit el tudok csípni időt esténként magamra, de akkor meg napközben csak kóválygok. Sehogy sem jó ez.
A dokimhoz február 11-re kaptam időpontot. Már ebben a kérdésben is elég reményt vesztett vagyok...
Nem is írok most többet, mert még jobban elkedvetlenedek. Megyek, hátha tudok egy kicsit hímezni legalább fektetésig.

2009-es tervek

A házban elmaradt munkák befejezése.
Szeretnék újra nem dolgozni. Nem lusta dög vagyok, csak jó lenne, ha összejönne a harmadik gyerekszoba lakója.
A csöppnyi szabadidőmet - ami a lányok és a férjem mellett magamra jut - jobban be szeretném osztani a hobbijaim között, hogy úgy legyen időm mindenre, ahogy én szeretném (hímzés, internet, olvasás, macsekok), és mellette szeretnék többet pihenni. Ha a bt. munkáinak egy részét leadjuk, akkor talán lesz is alkalmam rá.
Hímzéstervek idénre:
Szeretnék készíteni egy varrós táskát magamnak, hogy a hímzéseimet és a hozzávaló eszközöket kulturált formában tudjam hozni-vinni. Ehhez az alábbi duci macsek képet hímezném a tetejére:

Be szeretném fejezni a delfines tűgobelinemet (itt tartok):

és a keresztszemes készlet lépcsősoros képét (itt tartok).

Hozzáfogtam decemberben néhány tűszúrás erejéig egy kislányos gobelinhez. Viki lányom nagyon várja a szobájába.

Szeretnék készíteni órákat a gyerekszobákba. Az anyagok, minták, órakellékek megvannak hozzájuk. Egyenlőre egyhez fogtam hozzá, jó lenne minél előbb megcsinálni, legalább azt.

Van egy tengerpartos keresztszemes készletem.

Van egy sünis gobelinem.

Természetesen nem feledkezem el az RR-ekről sem. A fűszernövényesből már csak másfél képecske van hátra. Case - Zsuzsának tartozom egy fél mintával, és a sajátomon hiányzik a levendula, amit nekem kell hímeznem.

És végül föltételesen: Ha összejönne a harmadik baba, elkészíteném neki is a magasságmérőt.