Ez a nap is eljött...

mégpedig nagyon gyorsan. Még most volt, hogy a kicsik bölcsibe indultak, elrepült a másfél év, és máris a ballagásra készültünk. Az anyukákkal megbeszéltük, hogy valami személyes, kézzel készített ajándékkal köszönjük meg a gondozó néniknek a munkájukat. Egy képkeret mellett döntöttünk, amibe a gyerekeinkről készült montázst tesszük. Ilyen lett a végeredmény, aminek a reakciókból ítélve, nagyon örültek a gondozó nénik:

 

Egerben jártunk

Pontosan egy hónappal ezelőtt volt a házassági évfordulónk. Felkerekedtünk hát Apjukkal kettesben, és elmentünk Egerbe három napra. A lányokat a nagyszülőkre hagytuk, így biztosítva volt, hogy tényleg pihenni megyünk. Akinek nincs gyereke, szerintem, nem tudja milyen kincs három egész nap csöndben és nyugalomban.

Az odafele út kicsit kalandosra sikeredett mert a navigátor lenavigált a főútról, így kis falvakon keresztül, alig járt hegyi utakon kanyarogtunk, mire nagysokára megérkeztünk Egerbe. A szállásunk a Hotel Rubiniában volt, ami tiszta és barátságos kis szálloda a város szélén. A szobánkból a Szépasszonyvölgyre lehetett látni.

Bőségesen vacsorázhattunk, reggelizhettünk a svédasztalról. Szombat este még a pincesorra, borkóstolásra is levittek bennünket. Nagyokat sétáltunk, tényleg pihenéssel telt el, sajnos villámgyorsan, a három nap.

Ünnepeltek

Kicsi lányaim ma két évesek. Az ünneplés hétvégén lesz, de néhány képet azért készítettem róluk a szülinapon:

Egyforma ruciban
(Ritkán vannak egyfomába öltöztetve.)

Betti

Adri

 

Az ünnepi fagyit majszolva.

Szalad az idő...

Most vettem észre, hogy már megint eltelt egy hónap az utolsó bejegyzés óta. Szörnyen gyorsan telik az idő!

De nem csak most. Megint fontos álomáshoz érkeztünk kis, bocsánat nagy lányunkkal, Vikivel. Elkezdődött az iskola a számára is. Nem olyan régen még én figyeltem, hogy apukám csomagolja a könyveimet, most én csomagoltam a lányomét. Nosztalgiával szippantottam be az új könyvek illatát. Anno is napokig csak gyönyörködtem a szépen becsomagolt könyvekben, és mélyeket szippantottam az illatukból.

A tanító néni kérése az volt, hogy ne csak becsomagolva legyenek a könyvek, hanem kerüljön mindegyikbe könyvjelző is. Farkincás. Mit tesz ilyenkor egy anya, előveszi minden kreatív tudományát, varró-, szalagos-, gyöngyös- és gombos dobozát. És alkot. Ilyeneket:

Meg ilyeneket:

Hímeztem is...

... az elmúlt két hétben is, mégha nem is írtam róla. Eszter barátnőmnek van ma születésnapja, neki készült ez a kis üdvözlőlap papírra.

Haladtam egy másik megkezdett hímzéssel is, mégpedig a Mirabilia: Cinderella-t vettem újra kézbe. Előző fázis képet szerintem még nem is készítettem, olyan kevés volt eddig kész belőle. Most itt tartok:

Szegedi tali is volt a múlt héten, csoda szépeket láttam megint, amiket a lányok alkottak. Még egy kis legény követőnk is van. Mariann kisfia hímzett anyák napjára egy rózsát. Minden elismerésem neki.

Pocakosnapló (utolsó fejezet), avagy Ikrek - majdnem az ikrek havában

Túl éltem... mármint a majdnem három hét kórházat. Szerencsére háromágyas szobába kerültem a terhespatológián, ahol az egyik szobatárs állandó volt, míg a másik ágyon naponta-két naponta cserélődött a "vendég". Ők is normálisak voltak, és még rémtörténeteket sem meséltek. Az állandó szobatárs második babáját váró anyuka volt, aki a terhességi cukorbetegsége miatt feküdt bent. De mindenkivel (akik hosszabban bent voltak, és volt idő megismerkedni) nagyon jól ki lehetett jönni, jókat beszélgettünk, segítettünk egymásnak, ha kellett, szurkoltunk egymásnak, ha kellett azért, hogy még egyben maradjon valaki, vagy éppen azért, hogy meginduljon a szülés. A nővérek is jó fejek voltak, egyáltalán nem lehet rájuk panasz, a koszt is ehető volt, csak néha kevés. Időnként ctg-re vagy UH-ra kellett menni, az volt a változatosság az egyforma napokban. Mivel sokan hosszabb időre bentfekszenek, erre az osztáyra különleges szabály vonatkozik, miszerint gyerekek is bemehetnek látogatni, így még a nagy lányaimat is láthattam.
Azt első héten kétszer is mutatott a ctg fájásokat (amiket én ugyan nem éreztem), ezért kaptam visszatartó infúziót, tüdőérlelő szurikat, és nyugtatót kellett szednem. Ennek tudtam be, hogy babócáim egyre kevesebbet éreztem mozogni. A dokik sem aggódtak, az én orvosom sem látott semmi különöset az Uh-on. A második hét végén azonban nagyon nem akartak felébredni a ctg-re sem, ezért újabb Uh-ot csinált a dokim. A keringés eddigre már 4-re romlott, annyi időm volt, hogy összepakoljam a holmim, szóljak a páromnak, hogy dobjon el mindent és jöjjön, mert szülünk, és előkészítsenek. Egy órával a ctg után már a műtőben voltam.

Május 16-án (36 hét 2 napra, egy héttel az ikrek havának kezdete előtt) megszülettek iker lányaink 12:59 perckor Adrienn Anikó 2330gr-mal és 47 cm-rel, majd 13:00-kor Bernadett Anikó 2260gr-mal és 45-cm-rel.

Adrienn:









Bernadett:









Sajnos a romló keringés miatt Adrienn oxigénre szorult az első percekben, és mindkettejüknek alacsony volt a cukorszintje. Így öt órával a megszületésük után átkerültek a Gyerekkórházba, ahol infúziót kaptak, és ahonnan két hetes korukban hozhattam haza őket. (Erről bővebben később.) A műtőben csak egy-egy percre láthattam őket magzatmázasan, majd egy-egy percre bepólyázva, amikor meg is simogathattam őket.

Hétköznap? Ünnep? Ünnep!

Boldog szülinapot kicsi Gabikám!

4 éve történt, hogy megszülettél. Szinte teljesen azonos forgatókönyv szerint, mint a nővéred. A dokibácsi be akart fektetni, hiszen eltelt a kilenc hónap, és te csak nem akartál kibújni. De mire menni kellett hétfő reggel, már hat-nyolc perces fájásokkal indultunk a kórházba, este fél hatkor pedig felsírtál.

Az ünnepelt akkor és most:

Viki

Kicsi(?) lányom ma hat éves. El se hiszem, hogy már ennyi. Még most vártam, hogy megszülessen, és számoltam a fájásokat, és a köztük eltelt időt. Ugyanakkor a kiskori képeit nézegetve olyan messzinek tűnik, amikor pici baba volt.

Az ünnepelt régen:

És most:

Addig is egy kis mélázás

Miért is kezdtem egy éve blogot írni/szerkeszteni? Első inspirálóm Delfike volt, aki a JJ Herbs & Spices RR-ben a blogján mutatta meg a számomra készített hímzését. Nagyon megtetszett az oldala, és a forma, ahogy megörökítette, hogy mikor milyen hímzésbe fogott, mivel készült el, mi minden történt vele, milyen gondolatok foglalkoztatták. Megtetszett a lehetőség, hogy „on-line” napló formában örökítsem meg én is a hétköznapok és ünnepek történéseit, a gondolataimat, érzéseimet, a hímzéseim történetét, hisz számomra minden perc, amit hímzéssel töltök, ünnep. Aztán egyre több színvonalas blogot olvastam, egyre több technikáját láttam a blog szerkesztésének, és belevágtam. A kezdeti nehézségek (beállítások, oldal elemek elhelyezése, lelőhelye, linkek…) után csak sikerült összehoznom. A blogom arculata változott ugyan az elmúlt egy évben nem egyszer, de a tartalom maradt. Talán tükrözi azt, amilyen én vagyok, ami érdekel/foglalkoztat.

Nyereményem

Ma megint jó napom-pom-pom van/volt. Megkaptam Phantól gyöngyös játékának nyereményét. Álomszép, a valóságban sokkal szebb, mint a képen. Sajnos, nem is tudtam szépen lefényképezni, kicsit homályos lett. :-( És nem csak a karkötő érkezett, Edit meglepett még mellé egy ollóőrrel, finom teákkal, és csokival. A csoki most is lányaim által már tesztelve, a teára holnap kerül sor, délelőttönként szoktam bent a munkahelyemen teázgatni. A kis hímzett virág pedig ezentúl a szabóollómat őrzi. Köszönöm mégegyszer a játékot, és a csodálatos nyereményt!

Ma még egy öröm ért. Kollégáim, Attila (Neki hímeztem a múltkor a boros üvegre a "nyakkendőt".) és Zoli, valamint Eszter barátnőm ma köszöntöttek föl a születésnapom alkalmából. Mi négyen vagyunk a Mókus vagy más néven Harapós Őrs. Egyszer majd leírom négyünk történetét is.

Tőlük is hasznos és szép dolgokat kaptam. Eszter barátnőm kötött és horgolt nekem egy sapkát és egy sálat (olyan, mint egy garbónyak), kaptam csokit és energia italt, hogy legyen erőm a spinninghez, és mivel vinni kell magunkkal az órákra legalább fél lityi vizet, kaptam egy kulacsot is. Estére föl is avattam, hiszen kedd és csütörtök a spinninges nap, Eszter barátnőmmel gyűrjük a kilométereket.

Névnapok

A hétvégén ünnepeltük anyukám és apukám névnapját. Egy-egy sajátkészítésű aprósággal is megleptem őket. Apukámnak egy kulcstartóba készült apró hímzés, anyukámnak pedig kásagyöngyből fűztem nyakláncot (A második képen még Viki lányom nyakában.).

Szép napot mindenkinek!

Hamarosan egy éve lesz, hogy blogot kezdtem írni. Egész pontosan, együtt ünnepeljük a születésnapunkat november 21-én.
Az elmúlt egy év adatai:
133 bejegyzés
23 rendszeres olvasó
3200-nál kicsivel több látogató
Ez jó érzés, mert sok örömöt is hozott ez az egy év, kedves ismerősöket köszönhetek neki (nemcsak virtuális, hanem személyes ismeretséget is), sok színvonalas blogot olvashattam általa, ami sokszor csalt mosolyt az arcomra, sok-sok ötletet leshettem el a blogok szerzőitől, amiket megvalósítottam, sok kedves, biztató megjegyzést olvashattam, visszajelzést kaptam a gondolataimra. Mindezt szeretném meghálálni.
Az évfordulóig még van egy hónap. Ezért arra gondoltam, hogy újra én is egy kis játékra invitállak benneteket. Hogy mi a teendő? Egészen egyszerű:
1. Hagyj kommentet itt november 20-án éjfélig, hogy tudjam, játszol velem.
2. Tedd ki a fenti képet a blogodra, és írj a játékról egy bejegyzést, hogy más is játszhasson velem.
3. Ha még javítani szeretnél az esélyeiden, akkor egy kis bogarászásra csábítalak. Januárban egy bejegyzésben írtam az idei terveimről. Az ott mutatott hímzések egy része elkészült, egy részéhez hozzá sem nyúltam. Ha az év folyamán tett bejegyzéseimet elolvasod, kiderül, melyik tervem melyik kategóriába tartozik. Kérdésem: melyek azok, amelyek elkészültek (3), és melyikekkel haladtam legalább néhány öltést (3)? (Amiről nem írtam, azzal nem is haladtam.) Ha megtaláltad őket, írd le egy e-mail-ben (hogy egyenlőek legyenek az esélyek) az oldalon található e-mail címre a blogod címével együtt. Helyes megfejtéssel még egyszer bekerülhetsz a kalapba.
4. Várd a sorsolást, mert a résztvevők között egy ajándékcsomagot sorsolok ki 21-én.
Hogy mi lesz az ajándékcsomagban? A következő hónap folyamán az is kiderül. Lesz benne valami saját készítésű, valami finom, valami szépség, ami alkotásra csábít, …

Hétköznap? Ünnep!

A hétvégén ünneplés volt, ünneplés hátán. Pénteken szüreti mulatságot tartottak az oviban. Minden évben szeptember végén-október elején egyik nap délután a vigasságé a főszerep az ovi udvarán. A gyerekek kis műsorral készülnek, őszi dalokkal, mondókákkal mutatkoznak be a csoportok. Néptánc bemutatót tartanak, illetve tanítgatják az érdeklődő közönséget. Mustot préselnek, palacsintát sütnek, a büfében lehet mindenféle süteményt kapni. A gyerekeknek van ugrálóvár, lehet lovas kocsikázni, és mindenféle kézműves tevékenységet csinálni. Kicsi lányom még vendég óvodásként ezeket alkotta:












Szombaton meg vasárnap a nagyszülők jöttek fölköszönteni a kiscsajt szülinapja alkalmából. Komoly három éves lett, aki mától már teljes jogú óvodás. Édes volt tegnap este, mondom a lányoknak, hogy irány fürdeni, aludni, mert reggel kelni kell, menni kell az oviba. Erre Gabikám hozzátette: „Meg bölcsibe.” Mondtam neki, hogy most már te is oviba mész. Erre ő: „Jó.” Eddig nagyon várta, hogy mehessen. Reggel nem is volt gond, szépen bement, beszéltem az ovónénivel pár szót, mire befejeztük, Gabikám már az egyik asztalnál dominózott. Délután sem volt rá panasz, amikor mentünk érte. Szépen eljátszogatott, evett, aludt. Vidáman szaladt elénk.
Hímeztem is a hétvégén. Elkészültem Delfike terítőjével. Nekem ez volt az utolsó minta a JJ Herbs&Spices RR-ben. Most már csak várom vissza az enyémet. Nekem nem volt bajom az eddigi RR-ekkel, amikben benne voltam. Igaz az elsőt hiányosan kaptam vissza, de mégsem nézek rossz szájízzel rá. Tetszik az eredmény. Az a terítő lesz a következő, amit be fogok fejezni.

Haladtam a Maryvel is. Nem véletlen. Elkészültem a kötelezővel, és van motiváció: Valikaa is mutatja milyen tempóban halad vele. Még mindig szeretem csinálni.