Nosztalgiáztam, avagy újra itt

Az elmúlt két hetem a nosztalgiáról szólt.

Érettségi találkozón voltam, 30 éve végeztünk a szegedi Radnóti Miklós Gimnáziumban. Délután az iskolában találkoztunk a végzett 43 emberből 30 egynéhányan, majd egy helyi étteremben vacsoráztunk. Míg az első találkozókon sokan elégedetlenek voltak a munkalehetőségekkel, a karrier lehetőségekkel, a fizetéssel, az elismerésekkel, most már azt állapítottam meg, hogy mindenki megtalálta a helyét, megállapodott mind a magánélet, mind a munka tekintetében. Mindemellett sokan fogtak hobbiból a munkájuktól távol álló új dolgokba.

Egyetemi találkozón is voltam, amin szintén sokan részt tudtunk venni. A 27 fős csoportból 17 csoporttárs el tudott jönni. Velük hosszú idő után találkoztam, hiszen nem tartottunk minden öt évben találkozót. Jó volt újra látni a régi barátokat.

Ennek apropóján eszembe jutott a blog is.

Az elmúlt hét évben sok minden történt, új dolgokba fogtam, új szerelmeim lettek, megnőttek a lányok. A munkahelyem a régi, bár jó párszor új tulajdonosa lett, és ezért átnevezték. A lányok születése után a derékfájásom miatt kettlebellezni kezdtem. Három hónap alatt annyira megerősödtek tőle a deréktáji izmaim, hogy elmúlt a fájdalom. De én maradtam. Még edzőtáborba is elmentem két nyáron is. Imádtam csinálni. Nemcsak a mozgás maga tett jót, hanem a négy gyerekes napi rutinból nyújtott kikapcsolódást heti két alkalommal. Ez volt az én időm.

A kettlebell edzésekre járó baráti társaságban 2015. augusztusban elhatároztuk, hogy részt veszünk szeptember első hétvégéjén a Szegedi Sárkányhajó Fesztiválon kipróbálva a sárkányhajózást. Az akkor még lelkes amatőrökből álló csapat negyedik helyezést ért el 200 méteres távon. Ezen a sikeren felbuzdulva határoztuk el, hogy a következő évben rendszeres edzések mellett néhány újabb helyi versenyen mérettetjük meg magunkat. A 8 km-es Boszorkány kört a legrövidebb idő alatt leevező csapatként teljesítettük. Ez további lendületet adott, és azóta a Szegedi Vízisport Egyesület színeiben heti rendszerességgel edző és szabadidős kategóriában versenyző sárkányhajó csapattá váltunk. A szerelem és az én idő tárgya a kettlebell helyett a sárkányhajózás lett, ami hat éve tart. A sárkányhajó csapat a nagy lányommal együtt második családunkká vált, jóban-rosszban összetartunk.

Az utolsó bejegyzést követően még elkészült néhány hímzés, de utána tű nem igazán volt a kezemben az utóbbi néhány évben, néhány apróságtól eltekintve nem hímeztem. Mik is készültek el?

Az alábbi apróságokkal okoztam örömet, amikor tűt vettem a kezembe:

A nosztalgiázás hatására Mirabilia Cinderellámat vettem elő a fiók mélyéről:

Apróságok ajándékba

Viki a tavaszi szünetben egy barátnőjénél töltött el másfél napot. Este vittem el hozzájuk, ott aludt, másnap egész nap náluk játszottak, és este hozták haza a lányt.

Most aludt életében először "idegen" helyen, és nem itthon vagy a nagyszülőknél. Nagyon élvezte, jól érezte magát Emmáéknál. Viki alig várja, hogy viszont láthassa Emmát nálunk. Neki és a családjának készült néhány apróság .

Emma Monster High rajongó, neki készült a zsepitartó. A mintát egy neten talált kép alapján magam terveztem kockás papíron.

  Anyukája szintén egy saját készítésű zsepitartót kap:

 

Mivel az Apukája volt velük otthon aznap, és bírta ki a lányok szeszélyeit, ő is kap egy kis apróságot:

És végül a lányok:

 

Barátságok és a net

A net világában sok új virtuális és személyes barátságot lehet kötni, azonban úgy látom sok barátság el is vész benne, nem szánunk elég időt a találkozásokra a "valóságban." És ami miatt most eszembe jutott a téma: rég nem látott kedves barátok is újra feltűnhetnek általa az életünkben.

A napokban egy ilyen baráttal találtunk egymásra. 18 évvel ezelőtt dolgoztunk együtt az első munkahelyemen. Amikor más munkahelyre kerültem,  elsodort bennünket az élet egymás mellől. Nem sokkal később ő is elkerült onnan, vállalkozásba fogott, sikeres a saját szakmájában.

Kiderült, kislánya annyi idős, mint az én Vikim. Azóta élőben is találkoztunk újra, a két lány összeismerkedett, ami talán egy új barátság kezdete.

Mindketten sokat változtunk, és mégis, mintha egy nap se telt volna el az utolsó találkozás óta.

Hímeztem is...

... az elmúlt két hétben is, mégha nem is írtam róla. Eszter barátnőmnek van ma születésnapja, neki készült ez a kis üdvözlőlap papírra.

Haladtam egy másik megkezdett hímzéssel is, mégpedig a Mirabilia: Cinderella-t vettem újra kézbe. Előző fázis képet szerintem még nem is készítettem, olyan kevés volt eddig kész belőle. Most itt tartok:

Szegedi tali is volt a múlt héten, csoda szépeket láttam megint, amiket a lányok alkottak. Még egy kis legény követőnk is van. Mariann kisfia hímzett anyák napjára egy rózsát. Minden elismerésem neki.

Láthatatlan vállalkozás

Ismét a láthatatlan fonálhoz nyúltam, és ismét Eszter barátnőm kedvéért. Ugyanis ő is gyűrűpárnának álmodta meg azt a hímzést, amit készítettem nekik az esküvőjük alkalmából. Elmentem az üzletbe, ahol a ruháját választotta, és sikerült vennem abból a pezsgő színű anyagból, amiből a ruhája készült. Ez került a párna hátoldalára. De sokat gondolkodtam hogyan is fejezzem be, milyen díszítést tegyek az összevarrás elfedésére. Végül szintén ugyanabban az üzletben választottam pezsgő színű hosszúkás üveggyöngyöket. Ezt kombináltam a párna tetejére hímzett aranyszínű Mill Hill-lel. Az eredmény ilyen lett a láthatatlan fonallal való több órás küzdelem végén:

Az összkép ezt mutatta, itt még próbaképpen a mi gyűrűinkkel:

Az esküvő az elmúlt hétvégén volt, nagyon egyszerű szertartás volt, szűk körű vacsorával utána. Eszter a lányaimat kérte föl, hogy legyenek a koszorúslányaik. Már előtte este teljesen föl voltak dobva, hogy esküvőre megyünk, és az ifjú pár mellett ők is kapnak egy kicsit főbb szerepet, legyeskedhetnek a menyasszony körül. Kaptak egy-egy kis tulipáncsokrot, azzal vonultak a menyasszony előtt, akit fogadott apja (Édesapja régen meghalt.) kísért a vőlegényhez. Néhány kép a lányokról:

Első találkozás

Mármint a láthatatlan szállal.

Megmagyarázom: eddig nem sokat gyöngyöztem kézimunkát, de akkor a gyöngyöket a hozzájuk illő színű fonallal varrtam föl. A múltkoriban rendeltem két guriga láthatatlan fonalat, annyit emlegettétek, gondoltam kipróbálom. HÁÁÁT, mit mondjak, nem lesz a kedvencem...

Eszter barátnőm férjhez megy novemberben, neki készítettem egy, az alkalomhoz illő hímzést. Én gyűrűpárnának szántam, de majd ő eldönti, mit szeretne belőle, de a lényeg, ezt a hímzést akartam gyöngyökkel díszíteni.

Kezdtem azzal - mivel a gyöngyvarró tűm ugyebár hegyes -, hogy jó néhányszor megszúrtam magam vele. A fonalat sose láttam, hogy hol húztam az anyag színére, nem tudtam, hol is szúrjam vissza nem túl messze tőle. Állandóan kicsúszott a tűből... Nem is sorolom. Végül csak elkészültem:

Átszervezés

Egyik szemem sír, másik nevet. Már egy ideje rebesgették, hogy átalakítások lesznek a munkahelyemen. A főnökünk csak nagyvonalakban mondott néhány szót róla pár hete, mert, hogy semmi sem eldöntött még. Mindenféle találgatásokat lehetett hallani a folyosón, meg persze mi is latolgattunk az irodában. Most kiderült a nagy titok, a főnökünk egyesével behívatott bennünket, hogy megbeszélhessük, a hogyan tovább-ot, illetve mi is elmondhassuk a véleményünket róla. Hát közel sem jött be, amit mi gondoltunk. Teljesen megvariálták a szervezetet, és persze az egyes emberek munkáját is. Ketten a kolléganőmmel másik telephelyre „költözünk”, új csoportvezetők alá fogunk tartozni, teljesen új munkakörben.

Az egyik szemem sír, mert nagyon megkedveltem a közvetlen kollégáimat, úgy érzem belejöttem a munkámba, és nem utolsó sorban, a mostani telephelyen vannak a barátaim (Mókus örs – Eszter, Attila, Zoli, egyszer már tényleg írok rólunk.). Arról nem is beszélve, hogy kényelmesen útba esett eddig az óvoda, most meg kell kerülni majd a fél várost, és a közlekedés sem egyszerű az új helyre.

A másik szemem nevet, mert első elmondás alapján kicsit mozgalmasabb munkát fogok kapni kedves csoportvezető alatt, régi kollégák közelében leszek, akikkel régen munkahelyen kívül is tartottuk a kapcsolatot, és újra egy épületben leszek a párommal.
Egyelőre emésztem a dolgot, de optimista vagyok, és remélhetőleg április egytől egy csomó új jó tapasztalattal leszek gazdagabb…

Február 14.

Barátság szívek Valentin napra, amiket sok szeretettel küldök minden kedves blogbarátomnak!

Megint kicsit módosítgattam az oldalam kinézetén. Próbálgattam a színeket, végül most ez a zöldes-lilás-padlizsános színösszeállítás lett a nyerő. Ehhez módosítanám a fejlécben lévő üdvözlő szöveg színét/stílusát is. Mint láthatjátok egyenlőre többet is föltöltöttem. Természetesen nekem is van egy sorrendem, de kíváncsi vagyok a ti véleményetekre is, ezért az oldalsávban ezzel kapcsolatban egy kör kérdést tettem föl. Kérlek, szavazz, hogy neked melyik üdvözlő szöveg/kép tetszik? Szerinted melyik illik az oldalhoz?

(U. i.: Tudom Valentin nap csak vasárnap lesz, de addig már nem fogok tudni jönni.)

Díjat kaptam

… ezúttal Cserfescsillagtól. Köszönöm, hogy rám is gondolt. Bár néha a többiek blogját nézegetve, nem érzem magam túl kreatívnak, közel sem alkotok annyit, mint néhányan. Update: Skorpiócska is kreatívnak tart, tőle is megkaptam a díjat. Ez jól esik, és köszönöm neki is. Ezzel az első pontot teljesítettem, mármint ami a szabályokat illeti:
a, Köszönd meg a díj adójának a díjat.
b, Ki kell tegyem a blogomra a képet, íme:

c, Be kell linkeljem a díj adójának blogját: Itt találod Cserfescsillag virtuális világát. Itt pedig Skorpiócskához nézhetsz be.
d, Írnom kell magamról hét dolgot. Mit is írjak, mit is írjak?
1. Szeretem a telet, pláne ha sok hó esik. Akkor szeretem a legjobban, amikor este kezd el esni, puhán, lopva (Nem úgy, mint az eső, ami durván, a párkányon hangosan kopogva esik.), és reggelre fehér lesz minden. A többiek már rég a tavasz után sóvárognak, én meg mosolyogva szemlélem most is az égből hulló sok-sok hópihét.
2. Szeretem a krimi sorozatokat a tévében. Jelenleg a fő-fő kedvencek az NCIS és a Dr. Csont.
3. Alapvetően bagoly típus vagyok. Reggel iszonyatosan nehezen kelek föl, este meg sokáig hímeznék (csak még ezt az egy szálat, ezt az egy színt, ezt a pár öltést), úgy kell magam rászorítani, hogy igenis fekvés van, mert reggel bombával sem robbantanak ki különben az ágyból.
4. Naponta egy liter teát megiszom, viszont kávét csak egyet szoktam inni délután, az is általában instant.
5. Szeretem a papírboltok illatát. Évekkel ezelőtt vágytam rá, hogy nekem is legyen egyszer egy kis papír-írószerboltom, ahol egész nap a friss papír illatát szívhatom, és gyönyörködhetek a különféle füzetekben, színes levélpapírokban.
6. Sokszor vannak megérzéseim, átsuhanó gondolataim, amikkel éppen akkor nem foglalkozom, és amik a későbbiekben beigazolódnak, megtörténnek. De általában optimista vagyok mindennel kapcsolatban.
7. Pénzügyi területen dolgozom. Végzettségem szerint közgazdasági programozó matematikus vagyok.
e, 7 blogtársnak kell tovább adjam a díjat, akik blogjait szintén belinkelek. Ilyenkor mindig nehéz dolgom van, mert vagy már megkapta az illető, akit jelölnék, vagy nem tudok választani, mint most is, mert mindenkit kreatívabbnak találok magamnál. De legyen (nem fontossági sorrendben, csak ahogy eszembe jutottak):
1. Latinka, aki mindig újabb és újabb játékokat eszel ki, sokunk örömére.
2. Belinda, aki hatalmas és gyönyörűséges képeket alkot, számomra úgy tűnik, villámgyorsan.
3. Andi, aki finomabbnál-finomabb sütiket alkot nap, mint nap.
4. Phan, aki nem csak szépségesen hímez, de istenien kinéző tortát alkot, és a gyöngy sem gurul szét, hanem gyönyörű ékszerek lesznek belőle a keze alatt.
5. Babra, aki fantasztikus dolgokat alkot gyöngyből.
6. Zsófi, elismerésem jeléül a kislányának alkotott jelmezért.
7. Rita, aki gyönyörűen hímez és szépségeket horgol, és akinél a topánkák ötletét láttam.
f, Jeleznem kell a díjazottaknak, hogy jelöltem őket.

Kellemes Nálam

Ezt a kedves kis díjat kaptam Valikaától még az ünnepek előtt. Annyira el voltam foglalva, hogy csak most jutott időm megmutatni. Mivel elég régen kaptam, továbbadni nem fogom, és egyébként is mindenkinél szeretek időzni, akiknek rendszeres olvasója vagyok.

Hamarosan jelentkezem majd a 2009-es összefogalóval, és persze 2010-es hímzés terveim is vannak szép számmal. De addig is:

BOLDOG ÚJ ESZTENDŐT KÍVÁNOK MINDEN KEDVES OLVASÓMNAK!

Díjat kaptam

Én is megkaptam a karácsonyi blogos díjat. Évi jutalmazott meg vele. Köszönöm!

Kinek is adjam tovább? Elsőként Skorpiócskának, elismerésem jeléül, aki a karácsonyi előkészületek közepette még festés után is pakolt.

Valamint Polly-nak és Juditnak.

Egy kedves díj

Az alábbi díjat Valikától kaptam. Nagyon szépen köszönöm!

Kinek is adjam tovább? Hiszen minden blog, amelyiknek rendszeres olvasója vagyok, nagyon tetszik, és megérdemli a díjat tőlem. Ezért most nem is emelek ki egyet sem, fogadja mindenki tőlem szeretettel.

Névnapi meglepi

Ezzel a kis csomaggal leptem meg Valikaát névnapja alkalmából. Szerettem volna neki átadni személyesen, hiszen hétfőn Szegeden mini talit szerveztünk, reméltem találkozunk ott. Sajnos, nem tudott eljönni, így csak tegnap kapta kézhez postán. Azért remélem hamarosan személyesen is találkozhatunk.