A legújabb családtagnak Tüskés Vackornak készült ez a kis bújózsák, amit egyből birtokba is vett kis tulajdonosa.
2021. október 27., szerda
2021. október 1., péntek
Kedvenceink, akik örömöt hoznak a mindennapokba
Csipi (Sir Kertaljai Rosszcsont Csipesz) 2020.07.08.
Vackor (Tüskés Übercuki Vackor) 2021.08.10.
Kedvenceink, akik a szivárvány másik oldaláról vigyáznak ránk
Sziszi 2003.08 - 2021.07
Mogyi (Sir Lógófülű Mogyoró) 2015.03 - 2021.03
2021. szeptember 20., hétfő
Nosztalgiáztam, avagy újra itt
Az elmúlt két hetem a
nosztalgiáról szólt.
Érettségi találkozón voltam, 30 éve végeztünk a
szegedi Radnóti Miklós Gimnáziumban. Délután az iskolában találkoztunk a végzett
43 emberből 30 egynéhányan, majd egy helyi étteremben vacsoráztunk. Míg az első
találkozókon sokan elégedetlenek voltak a munkalehetőségekkel, a karrier
lehetőségekkel, a fizetéssel, az elismerésekkel, most már azt állapítottam meg,
hogy mindenki megtalálta a helyét, megállapodott mind a magánélet, mind a munka
tekintetében. Mindemellett sokan fogtak hobbiból a munkájuktól távol álló új
dolgokba.
Egyetemi találkozón is voltam, amin szintén sokan
részt tudtunk venni. A 27 fős csoportból 17 csoporttárs el tudott jönni. Velük
hosszú idő után találkoztam, hiszen nem tartottunk minden öt évben találkozót.
Jó volt újra látni a régi barátokat.
Ennek apropóján eszembe jutott a blog is.
Az elmúlt hét évben sok minden történt, új dolgokba
fogtam, új szerelmeim lettek, megnőttek a lányok. A munkahelyem a régi, bár jó
párszor új tulajdonosa lett, és ezért átnevezték. A lányok születése után a
derékfájásom miatt kettlebellezni kezdtem. Három hónap alatt annyira megerősödtek
tőle a deréktáji izmaim, hogy elmúlt a fájdalom. De én maradtam. Még
edzőtáborba is elmentem két nyáron is. Imádtam csinálni. Nemcsak a mozgás maga tett
jót, hanem a négy gyerekes napi rutinból nyújtott kikapcsolódást heti két
alkalommal. Ez volt az én időm.
A kettlebell
edzésekre járó baráti társaságban 2015. augusztusban elhatároztuk, hogy részt veszünk szeptember
első hétvégéjén a Szegedi Sárkányhajó Fesztiválon kipróbálva a sárkányhajózást.
Az akkor még lelkes amatőrökből álló csapat negyedik helyezést ért el 200
méteres távon. Ezen a sikeren felbuzdulva határoztuk el, hogy a következő évben
rendszeres edzések mellett néhány újabb helyi versenyen mérettetjük meg magunkat.
A 8 km-es Boszorkány kört a legrövidebb idő alatt leevező csapatként
teljesítettük. Ez további lendületet adott, és azóta a Szegedi Vízisport Egyesület
színeiben heti rendszerességgel edző és szabadidős kategóriában versenyző
sárkányhajó csapattá váltunk. A szerelem és az én idő tárgya a kettlebell
helyett a sárkányhajózás lett, ami hat éve tart. A sárkányhajó csapat a nagy
lányommal együtt második családunkká vált, jóban-rosszban összetartunk.
Az utolsó bejegyzést követően még elkészült néhány hímzés, de utána tű nem igazán volt a kezemben az utóbbi néhány évben, néhány apróságtól eltekintve nem hímeztem. Mik is készültek el?
Az alábbi apróságokkal
okoztam örömet, amikor tűt vettem a kezembe:
A nosztalgiázás hatására Mirabilia Cinderellámat vettem elő a fiók mélyéről:
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)