Ballagás

Ez a nap is eljött: Gabikám is búcsút vett az ovitól. Mivel vegyes csoportba járt, most csak ketten ballagtak a csoportból. Két kislány. Ez adta az ötletet, hogy készítsünk nekik valami csajos tarisznyát. Az övékére a jelük került, míg az óvónénikére virágot tartó süniket hímeztem. (Ez utóbbiakat, sajnos, elfelejtettem fényképezni.) A felnőttek egy-egy üveg bort kaptak ajándékba, ehhez készültek a dajka néniknek borkötények, amikre szintén süni hímzést készítettem. 

 

 

Az óvoda díszítése is a mi feladatunk, a ballagók szüleié volt. Ez a nagyobb tarisznya a díszítés részeként készült.

Ünnepeltek

Kicsi lányaim ma két évesek. Az ünneplés hétvégén lesz, de néhány képet azért készítettem róluk a szülinapon:

Egyforma ruciban
(Ritkán vannak egyfomába öltöztetve.)

Betti

Adri

 

Az ünnepi fagyit majszolva.

Apróságok

A bölcsibe induló apróságaimnak készültek ezek az apróságok.

Bettikémnek eper a jele, Adrimnak alma. A fityegőim között találtam mindkettőt, azokból varrtam rá a műanyag alapra hímzett kezdőbetűk hátuljára, amiből zipzár húzóka lett a bölcsis táskákra. Készült persze Gabimnak és Vikimnek is egy-egy monogramos húzóka az edzős táskáikra.

 

A bölcsibe mindennap elvisszük a "gyűrőkéket" is, amivel aludni és vigasztalódni lehet. Ezek sarkára is hímeztem jeleket, neveket, hogy könnyen azonosítani lehessen melyik kié, és ne vesszenek el.

 

 

Elizabeth (1-2)

Oldalt az álmaim blokkban van egy kép. Egy Mirabilia hímzés, ami szerelem volt első látásra. Sikerült megszereznem a mintáját, Judittól anyagot és fonalakat hozzá, és bele kellett fognom. Mint mindig most sem tudtam megvárni a régi sok-sok megkezdett hímzés befejezését (Az vesse rám az első követ, aki még sosem volt így.).  Januárban egy hét alatt ennyit haladtam vele:

Azóta is szívesen hímzem, bár az utóbbi három hétben idő hiányában tű sem volt a kezemben. Most itt tartok:

 

Ikrek

Telik az idő, de nagyon: hiszen még csak most születtetek, és már ezt vagy azt is tudjátok, értitek, mondogatom sokszor a majdnem két éveseimnek. És mondogatom azért is, mert ők is elkezdték a "munkába járást", április harmadika óta bizony bölcsisek a drágáim. Nagyon tetszik nekik, vidámak, élvezik a gyerektársaságot. Bettikém már a reggeli elváláskor sem görbíti le a száját. Eleinte az evésnél sztrájkoltak egy kicsit, ma már esznek rendesen. Az alvással kezdettől fogva nem volt gond.
A reggeli indulás ugyan még nem zökkenőmentes, sőt még nagyon tanulnunk kell ki, mikor, hova és kit visz, hogy mindenki időben odaérjen. Vikinek, ugye nem kérdés, legkésőbb háromnegyed nyolcra iskolában a helye. A kicsik nyolckor kapnak reggelit a bölcsiben, ha nyolc előtt öt percre nem vagyunk ott, csak reggeli után mehetnek be, fél kilenc után. Egyenlőre Gabikám a "vesztes fél", aki legkésőbb érkezik oviba, és habár neki is bent kellene lennie nyolcra a foglalkozásra, mivel nagycsoportos, inkább nyolc óra tíz-negyed kilenc, mire elköszönök tőle.
Első nap így indultunk:

Betti és Gabi (Még otthon.)



Adri (Ragaszkodott volna hozzá,
hogy a Viki papucsában indul el.)



Adri és Betti a bölcsihez vezető úton

Apjuk vett nekik egy kinyitható(!) kis szivacs kanapét, amiről kényelmesen nézhetik a mesét. Oda van állítva a nagy kanapé elé, így nekik is megvan a helyük, abban a ritka esetben, ha mindenki a tévé elé ülne. Kinyitva még aludni is jót lehet rajta.

 

Az e heti idézetem...

... Einsteintől származik:
„Az összevisszaságban találd meg az egyszerűséget, a hangzavarban a harmóniát. A nehézségek közt mindig ott van a lehetőség.”

Nyertem!

Méghozzá Judit jóvoltából egy csodás varródobozt. A facebook-on lévő keresztszemezők csoportban kért tőlünk számokat, azokból kombinált ki mindenféle jó (kedvezményt, nyereményt) dolgot könyvelő észjárásával. Ritkán nyerek, de most én voltam az a mázlista, aki nyert. Már szinte mindenki tudta, én voltam, aki utoljára jutottam géphez, és tudtam meg. Még mindig nem hiszem el, hogy enyém lesz ez a csoda, alig várom, hogy megérkezzen vele a postás:

A képet még Judit oldaláról loptam.

Update (2013.03.14.): Ma reggel megérkezett a csomag, amiben a varródoboz lapult. Ezeket a képeket már sokszori körbe simogatás után, én készítettem róla:

 



Útravaló Müller Pétertől

"Amikor a hétköznapokban élsz, nem gondolsz a múlandóságra. Olyan természetes az egész. Tegnap, ma, holnap, holnapután - tipeg az idő előre, közönyösen, magától értetődően. Így is mondjuk: szürke hétköznapok. A ma, a holnap és a tegnap is az volt. Így élsz. Eszedbe sem jut, hogy ünnepben létezel.

Néha unatkozol, néha izgulsz, gyakran türelmetlenül lesed az órádat, várod, hogy múljon az idő. Így, ilyen siváran pereg le a por életed homokóráján. Percek, órák, napok, néha hónapok kincseit szórod szerteszét, nem is veszed észre, milyen csodában élsz.

Azt hiszed, a jókedvhez kell még valami plusz. Valami ráadás, valami ajándék, valami kis beteljesedés, vagy váratlan öröm, de ha például egy hosszú sebészeti kezelés után először kilépsz a kórház kapuján, hirtelen megörülsz a friss levegőnek, a zsúfolt villamosoknak, a szürke aszfaltnak, a közönyös járókelőknek. Úgy érzed, visszafogadott az Élet! Csodában jársz.

...

Az Emlékezz a halálra! mondás nem fenyegetést jelent, hanem azt, hogy szüntelenül tartsd ajándéknak az életedet - mert minden nap ünnepnap!"

 

Müller Péter gondolatai, többek között a fenti teljes változata is, itt olvashatóak.

 

Pótkarácsony

Csak pótszilveszter van? Á, dehogy! Én most pótkarácsonyi bejegyzést írok. Készítettem ugyanis egy asztali díszt még karácsonyra, de fényképezőgép elé csak most került. Judittól rendeltem ezt a csodaszép piros anyagot, amire hímeztem ezeket az apró karácsonyfákat. Az egész 10cm magas, a háromszögek átfogója 12cm.