Majdnem másfél hónap

Bár nem jelentkeztem, még élek, és sok minden történt az elmúlt egy-másfél hónap alatt. Ami eszembe jut most arról pár szóban:
Kezdem megszokni az új munkahelyem, mondhatjuk úgy is, megszeretni. Más jellegű a munka, mint a régi helyemen volt, új területeket ismertem meg, mozgalmasabb, ezért fárasztóbb is, de élvezem. Kicsit nosztalgiázom is, hiszen mikor ide kerültem a céghez 14 éve, akkor is foglalkoztam könyveléssel is, egy-két régi emlék is felsejlik, nem kell mindent elölről kezdenem. Újra olyan kolléganőkkel dolgozom együtt, akikkel a kezdetekkor dolgoztam, és akiktől a szervezeti változások az évek során elsodortak. Még egy kis bizonytalanság van bennem, hiszen mostani főnökasszonyom babát vár, így hamarosan új ember kerül a helyére. Pletyka már van, sajnos nem éppen örömteli, hogy ki lesz az utód, de reménykedem. Ha nagyon nem jövök ki vele, felpörgetjük megint a baba projektet, úgysem mondtunk még le róla. Ennek kapcsán is történt egy újabb lépés az elmúlt hónapban, hiszen hematológiai kivizsgáláson voltam, hogy kiderítsük a sok vetélés okát. (Aminek száma az ideivel együtt már négyre emelkedett.)
A csajaim jól vannak, bár néhány újabb sérülést sikerült mindkettőnek begyűjtenie. Mindketten megtanultak kétkerekűn biciklizni. Nagyobbik lánykámat beválogatták az ovis néptánc csoportba. Már jártak óvodák közötti versenyen, fölléptek a szegedi sétáló utcán. A versenyen ezüst minősítést kaptak. Vikim csorbacsík, elkezdődött a fogacskáinak cserélődése.
Hímzés terén nem volt mozgalmas, és haladós az elmúlt időszak. Ha szép idő volt inkább a kertben piszmogtam, virágot ültettem, vagy a lányokkal bicajoztunk. A lépcsős képemmel haladgattam, de még mindig nincs kész, közel sincs kész. Illetve a Mártival kötött privát csere keretein belül hímeztem neki egy La-Da-Da képet, most kb. a felénél tartok. Nem mondom meg melyiket, mert akkor nem lesz neki meglepetés. Remélem tetszeni fog neki.
Szánom-bánom, hogy csak most ujjongok, pedig Latinkától már régen megkaptam a nyereményem, amit a titkos játékán sorsolt ki nekem. Köszönöm szépen.

Ígértem régebben képeket a helyére került (Ez megtörtént, elfoglalta helyét a kamra polcán.) RR kendőmről is a titkos játékban készített ajándék képe mellett. A fényképezőm akkumulátorai megadták magukat teljesen, nem lehet föltölteni őket, így a képek még hiányosak.
Anyák napi ünnepség hétfőn lesz az oviban, készítem a zsebkendőt, már otthon is nyeltem a könnyeim, amikor előadták a versikéket, amit az ünnepségre tanultak. Más is ilyen érzékeny?

Átszervezés

Egyik szemem sír, másik nevet. Már egy ideje rebesgették, hogy átalakítások lesznek a munkahelyemen. A főnökünk csak nagyvonalakban mondott néhány szót róla pár hete, mert, hogy semmi sem eldöntött még. Mindenféle találgatásokat lehetett hallani a folyosón, meg persze mi is latolgattunk az irodában. Most kiderült a nagy titok, a főnökünk egyesével behívatott bennünket, hogy megbeszélhessük, a hogyan tovább-ot, illetve mi is elmondhassuk a véleményünket róla. Hát közel sem jött be, amit mi gondoltunk. Teljesen megvariálták a szervezetet, és persze az egyes emberek munkáját is. Ketten a kolléganőmmel másik telephelyre „költözünk”, új csoportvezetők alá fogunk tartozni, teljesen új munkakörben.

Az egyik szemem sír, mert nagyon megkedveltem a közvetlen kollégáimat, úgy érzem belejöttem a munkámba, és nem utolsó sorban, a mostani telephelyen vannak a barátaim (Mókus örs – Eszter, Attila, Zoli, egyszer már tényleg írok rólunk.). Arról nem is beszélve, hogy kényelmesen útba esett eddig az óvoda, most meg kell kerülni majd a fél várost, és a közlekedés sem egyszerű az új helyre.

A másik szemem nevet, mert első elmondás alapján kicsit mozgalmasabb munkát fogok kapni kedves csoportvezető alatt, régi kollégák közelében leszek, akikkel régen munkahelyen kívül is tartottuk a kapcsolatot, és újra egy épületben leszek a párommal.
Egyelőre emésztem a dolgot, de optimista vagyok, és remélhetőleg április egytől egy csomó új jó tapasztalattal leszek gazdagabb…

Jó napom-pom-pom van

Tegnap délután bejelentette a főnököm, hogy új kolléga érkezik a csoportba. Mégpedig az a kolléganőm, akivel a gyerekek születése előtt már dolgoztam együtt. Pár hónap eltéréssel mentünk el gyesre, szinte egyidősek a gyerekeink (az övéi három hónappal fiatalabbak). Az otthon töltött évek alatt is tartottuk a kapcsolatot. Mondta is, hogy nemsokára ő is jönne vissza dolgozni, de még nem keresték meg, hogy hol lesz az új helye. Most nagyon örülök, hogy újra együtt dolgozhatunk.
Hogy ez miért ilyen nagy szám? Mert az a csoport ahonnan elmentünk már rég megszűnt, és az állandó átszervezések miatt nem is reméltük, hogy ennyire közeli munkakapcsolatban leszünk megint.
Ma már be is jött bemutatkozni (a kollégáim nem ismerték), október elsejétől kezd majd. Juhhééé….

Újra munkában

Eltelt a szabadságom. Gyorsan elrepült ez a három hét, mától ismét dolgozom.

Nehezen indult a reggel, a lányok alig akartak fölkelni, nehezen engedtek el a bölcsi, ovi ajtajában. Ráadásul ők nyolc hét mamázás, nagyizás után tértek vissza a megszokott/ újra megszokandó környezetbe. Októbertől aztán megint változás lesz az életünkben, hiszen Gabikám is kezdi az ovit.
Én is elég nehezen rázódtam bele, délután lett mire megtaláltam magamat, és egy épkézláb mondatot ki tudtam nyögni a kollégák munkával kapcsolatos kérdéseire. Ráadásul a közvetlen kollégáim, akik eddig dolgoztak mától vannak szabin. A munka átadása papíron történt…

Még egy nap

Eljött ez a nap is...

Szombaton egész nap a várost és a környéket jártam, hogy végső leolvasást csináljunk a gépekről, aminek a töltését leadjuk. Ma a párom járt a központból érkezett sráccal gépről gépre. Holnap még elviszik az utolsó visszárut, és vége. Végre pihenhetünk, mehetünk nyaralni, lesz időnk a ház apró hiányosságait befejezni. Több időnk lesz a lányokra, egymásra..., és lesz időm többet hímezni..., lesz időm olvasni..., kertészkedni... nem is sorolom mi mindent szeretnék csinálni. Úgy érzem szabad vagyok... Ugyanakkor kicsit szomorú is vagyok, mert sok ismeretséget sikerült kötni az elmúlt néhány évben, szeretek emberekkel találkozni. Nem tudom értitek-e mire gondolok. Mert persze nap, mint nap találkozok emberekkel, de ha jársz valahova rendszeresen, megismernek, ha odaérsz, nem mogorván rád szólnak ki vagy, miért jöttél? Válthatsz néhány kedves szót velük. Feldobhatod a napjuk egy jó kávéval, capuccinoval. Ez hiányozni fog...

De félre a szomorúsággal, megérkezett a mi kertünkbe is a tavasz! Kibontották szirmaikat a krókuszaim, a nőszirmok, és harangocskák díszitik az utcára néző ablakot.

Ígéret, és néhány más egyéb

Tudom megígértem, hogy felteszem a képet az elkészült óráról, de nem voltak jók a fényviszonyok, hogy lefényképezhessem. Azután éppen elkészültem a fényképezéssel, lemerültek az akkuk a gépben. Fölfordítottam a szobát a töltőért, de mivel Apjuk nem rég rakott rendet a szobájában, nem találtam. De ő sem tudta, hogy hova tette. Persze normál elemeket sem találtam működőket. Most megvan a töltő, akkuk fel is lettek töltve, most meg a gép nincs otthon. De előbb-utóbb összejön a dolog. Addigra meg hátha még a végleges összeállítás is elkészül.
Most éppen az RR mintákon ügyködöm, mert hirtelenjében kettőt is kaptam egyszerre. Készül Ildikónak a rózsa tea, Katának pedig a citromfű a Herbs and Spices RR-be. Így a saját munkák állnak, mert időmilliomos sajnos nem vagyok még mindig. Olvasni sincs időm, pedig több könyv is ott vár a polcon. Még utoljára jól megdobtak minket munkával, mielőtt leadjuk a bt-s dolgokat. Egyszerűen nem értem, hogy miért kell mindent kétszer-többször megcsinálni. Ha egy leltárt megcsináltunk októberben, miért kell most újra, amikor a kávéautomaták nem éppen apró tárgyak, amik csakúgy eltűnnek. Átállítani sem egyszerű őket, tehát kénytelenek az eddig beállítottak szerint működni. Milyen lehet a partner nyilvántartása, ha mindent tőlem kérdeznek. Van, amit többször is. Épp az előbb hívtak, és megint csak számon kérni tudtak, hogy miért nincs meg ez, meg az, miért nem megyünk gyakrabban a gépekhez. Főállásunk van, nagyon jól tudják. Este öt után van olyan hely, ahova be sem tudunk menni, hétvégén szintúgy zárva. Örülünk, ha egy hónapban egyszer eljutunk. Miért nem megyünk hetente, de max. két hetente? Fizetni persze egyre kevesebbet fizetnek, és azt is csak, havonta helyett, három-négy havonta. Tavaly februártól októberig egy fillért nem láttunk. Na, mindegy, nem is mérgelődöm, még egy hónap, és fellélegezhetünk.
Belevetem magam a kertészkedésbe, hímzésbe, olvasásba, és rástartolunk a baba projektre újra. Voltam a dokinál szerdán. Természetesen semmi különöset nem talált, most csak az a feladat, hogy próbálkozzunk. Ha májusig nem jön össze, akkor elkezd egy kivizsgálás sorozatot. Ha lehet, inkább elkerülném.
Végre esik egy kicsit a hó. Reggel a nagylány úgy ugrott ki az ágyból, mikor mondtuk, hogy esik, mint, akit bolha csípett meg. Nem volt nyöszörgés, hogy még álmos vagyok, hagyjál, még alszom egy kicsit. Indult volna kifele, hogy úgysem kell oviba menni, ő megy hógolyózni. Kicsit letört, hogy ma még van ovi, de nagyon várja, hogy délután elmenjünk egyet „havazni.”
A kicsinél ma van a bölcsiben a farsang. Kis pillangónak öltözött. Annak idején én is az voltam. Sajnos a jelmezem már nincsen meg, másik készült neki, így nem tudok olyan jó kis fényképeket mutatni, mint Edige (farsang egykor és ma).
Holnap lesz a húgoméknál a suliban a műköröm készítős óra. Én leszek megint a modell. Biztosan szép lesz, majd azt is mutatom, ha lesz kép.