Ez a nap is eljött...

mégpedig nagyon gyorsan. Még most volt, hogy a kicsik bölcsibe indultak, elrepült a másfél év, és máris a ballagásra készültünk. Az anyukákkal megbeszéltük, hogy valami személyes, kézzel készített ajándékkal köszönjük meg a gondozó néniknek a munkájukat. Egy képkeret mellett döntöttünk, amibe a gyerekeinkről készült montázst tesszük. Ilyen lett a végeredmény, aminek a reakciókból ítélve, nagyon örültek a gondozó nénik:

 

3 évesek

Tegnap volt három éve, hogy megszülettek. Ünneplés majd holnap lesz a nagyszülőkkel együtt.

El sem hiszem, hogy ennyire telik az idő, ilyenek voltak:

 Ma már ekkorák:

Apróságok ajándékba

Viki a tavaszi szünetben egy barátnőjénél töltött el másfél napot. Este vittem el hozzájuk, ott aludt, másnap egész nap náluk játszottak, és este hozták haza a lányt.

Most aludt életében először "idegen" helyen, és nem itthon vagy a nagyszülőknél. Nagyon élvezte, jól érezte magát Emmáéknál. Viki alig várja, hogy viszont láthassa Emmát nálunk. Neki és a családjának készült néhány apróság .

Emma Monster High rajongó, neki készült a zsepitartó. A mintát egy neten talált kép alapján magam terveztem kockás papíron.

  Anyukája szintén egy saját készítésű zsepitartót kap:

 

Mivel az Apukája volt velük otthon aznap, és bírta ki a lányok szeszélyeit, ő is kap egy kis apróságot:

És végül a lányok:

 

Egerben jártunk

Pontosan egy hónappal ezelőtt volt a házassági évfordulónk. Felkerekedtünk hát Apjukkal kettesben, és elmentünk Egerbe három napra. A lányokat a nagyszülőkre hagytuk, így biztosítva volt, hogy tényleg pihenni megyünk. Akinek nincs gyereke, szerintem, nem tudja milyen kincs három egész nap csöndben és nyugalomban.

Az odafele út kicsit kalandosra sikeredett mert a navigátor lenavigált a főútról, így kis falvakon keresztül, alig járt hegyi utakon kanyarogtunk, mire nagysokára megérkeztünk Egerbe. A szállásunk a Hotel Rubiniában volt, ami tiszta és barátságos kis szálloda a város szélén. A szobánkból a Szépasszonyvölgyre lehetett látni.

Bőségesen vacsorázhattunk, reggelizhettünk a svédasztalról. Szombat este még a pincesorra, borkóstolásra is levittek bennünket. Nagyokat sétáltunk, tényleg pihenéssel telt el, sajnos villámgyorsan, a három nap.

Barátságok és a net

A net világában sok új virtuális és személyes barátságot lehet kötni, azonban úgy látom sok barátság el is vész benne, nem szánunk elég időt a találkozásokra a "valóságban." És ami miatt most eszembe jutott a téma: rég nem látott kedves barátok is újra feltűnhetnek általa az életünkben.

A napokban egy ilyen baráttal találtunk egymásra. 18 évvel ezelőtt dolgoztunk együtt az első munkahelyemen. Amikor más munkahelyre kerültem,  elsodort bennünket az élet egymás mellől. Nem sokkal később ő is elkerült onnan, vállalkozásba fogott, sikeres a saját szakmájában.

Kiderült, kislánya annyi idős, mint az én Vikim. Azóta élőben is találkoztunk újra, a két lány összeismerkedett, ami talán egy új barátság kezdete.

Mindketten sokat változtunk, és mégis, mintha egy nap se telt volna el az utolsó találkozás óta.

Mi is van velünk manapság?

Éljük a négy gyerekesek sokszor rohanó, sok szervezést igénylő mindennapjait. Az ikrek bölcsibe járnak, a "nagyok" iskolába. Én augusztusban mentem vissza dolgozni.

Viki tavaly júniusban judo versenyen vett részt. Ez volt az első ilyen jellegű megmérettetése ebben a sportban. Ott készült róla az alábbi kép.

 

Gabi elsős, róla az iskolában készültek a képek.

 

 

A kicsik nőnek, okosodnak. Nem győzöm kapkodni a fejem, hogy már miket tudnak, milyen gyorsan nyílik az értelmük. Egész más őket figyelni, mint annak idején a nagyokat ebben a korban. A bölcsis farsangon készült a két macikámról a kép.

Az elmúlt közel egy évben még hímeztem is, ha keveset is. Készítettem egy teás dobozt ajándékba, és haladtam az Elizabethemmel is.