Cicás játék Lidérckével

Ezt nem hagyhatom ki... Lidércke játékot hírdetett. Egy kedves kis irattartót lehet megnyerni, ha bemutatjuk cicáinkat. Még ha nem is nyerek, hadd mutassam be kedvenceimet, akik nálunk megfordulnak.

Az első, Sziszi:

Régóta szerettem volna már cicát. Lakásban laktunk, de párom rábólintott, hiszen náluk otthon anyukájának is volt cicája. Elhatározásomat követő egyik nap munkából hazafelé menet irgalmatlan nyávogásra lettem figyelmes. A parkoló autók között egy aprócska cica szaladgált. A frász kerülgetett, hogy kiszalad a forgalom elé. Fogtam, haza vittem. Mindez 2003. szeptemberében történt. Akkor volt Sziszikém 5 hetes, mint az állatorvos később megállapította. Most kertes házban élünk, de Sziszi ritkán megy ki a kertbe, jobban érzi még mindig magát bent. Nevét kolléganőmtől kapta.


Másik kedvencem, Kandúr Bandi:

Ő kinti cica. Az anyja szegődött először hozzánk, mikor a házba költöztünk tavaly februárban. Azután egy júniusi nap megjelent három kölyökkel. Egyikük volt Kandúr Bandi, aki szintén 5 hetes lehetett, amikor beköltöztek az akkor még az udvart elborító kacatok alá. Az anyja már továbbállt azóta (szoktuk néha látni), de Bandi ragaszkodik hozzánk. Megtévesztésig hasonlít Sziszire.

Bandi testvérének is született már egy kölyke. Nálunk a fatároló alatt hozta világra idén júniusban. Ők is néha benéznek hozzánk. Lányom csak Kis tarkának és Baba cicának hívja őket.

Haladások

Rég mutattam ugyan, de hímezgetek is azért a háttérben. Elkészült a mókusos kép ajándékba a gondozó néniknek. Ez volt a fő hímzés most, mert ma volt a „búcsú uzsonna” a bölcsiben.

Amióta nem mutattam hímzést, jó pár x belekerült a Mirabilia sellőbe, a mediterrán lépcsős képem is haladgatott, és a tengerpartos képen is elkészült az első madár. Ja, és nem utolsó sorban RR-eztem. Krisztinek meg Delfikének tartozom/tartoztam még egy-egy képecskével. Ha teljesen kész lesznek, mutatom azokat is. Illetve a többit is, ha jók lesznek a fényviszonyok, sötétben már nem akartam fényképezni.

Elkészült az óra keretezése is, és működik!!!

LeMond bike-ra fel!

Eszter barátnőm elcsábított spinningre. Nem volt neki nehéz dolga.Ez olyan biciklizős „aerobic” óra. Jól esett mozogni, habár sokat járunk biciklivel, az mégsem olyan intenzív, mint ez az óra volt. És persze nemcsak a lábakat mozgatja meg. Igaz a térdemnek az állva tekerés nem igazán tetszett, de lehetett ülve is csinálni a gyakorlatokat. Érdekes, hogy az ép lábam térde fáj, a műtött térdemnek semmi baja. Illetve a vállamban kezdenek az izomláz jelei jelentkezni. Kedden újra megyünk, már bejelentkeztünk… Megint nagy az elhatározás bennem, hogy rendszeresen eljárok mozogni. Hogy mennyire sikerül, az a jövő zenéje. Régebben is nagy lendülettel jártam mindenféle aerobic, callanetics és egyéb órákra, de aztán mindig valamire ráfogtam, hogy most miért nem megyek. Meguntam, ellustultam, a lányokkal míg otthon voltam, futottam utánuk eleget. De most megint hiányzik a mozgás, a munkahelyemen szinte egész nap ülök a gép előtt, és érzem, hogy egyre lustább vagyok. Tehát Le-Mond Bike-ra fel!

Gyöngyök

Megérkeztek a Mill Hill gyöngyök és kreinikek a kiállításkor beszerzett Mirabilia mintáinkhoz. Egy részüket már megvettük a helyszínen, de volt olyan, ami csak később érkezett az üzletbe. Azok kerültek most postázásra. Néhány hiányzik már csak, amiket nem is lehet kapni az Évában, mert „speciálisak”. A Mill Hill oldalán megtaláltam őket, crystal treasure besorolásúak. Még majd keresgélek a neten, hátha valahol beszerezhetőek. Ha valakinek van tippje, hol nézzem, hol keressem, kérem, ossza meg velem. Viki már ajánlott nekem egy oldalt, de egyenlőre keresgélek még, hátha országon belül is megoldható lenne.

Hűsítő

Silerikától meghívást kaptam egy pohár limonádéra. A nyári melegben régen sokat ittunk, most is jól esne a valóságban is. Köszönöm az üdítőt!

Tovább kellene adnom a meghívást, de én most személyeket nem emelek ki, inkább meghívok mindenkit egy "netlimcsire", aki erre jár!

Egészségetekre!

Képek, Mary Poppins (8)

A csodával határos módon felkerültek a képek és az órák a falra. Párom tegnap ceruzát, mérőszalagot, fúrót ragadott, és mért és fúrt, és mért és fúrt, vagy húsz lyukat… A kulcstartó, és egy kép kivételével minden a helyére került. Illetve a dolgozó szoba folyamatosan rendrakásra és átrendezésre vár, oda ezért nem lehetett fölrakni az odaszánt képeket. Majd ha végleges lesz az elrendezés. De már ez is haladás! A Mary-t nem tudom mutatni, illetve haladást nem tudok rajta mutatni, mivel egyetlen x-et nem böktem bele a héten. Készül a bölcsödébe szánt ajándék mókusos kép. Pénteken lesz a búcsúztató uzsonna. Addigra már keretben kell, hogy legyen...

Szegedi Szabadtéri Játékok

Vagy nyolc-tíz éve nem voltam… Az idén augusztus 20-án estére az Elizabeth-re volt jegyünk. Amióta megvettük (több, mint egy hónapja), azon imádkoztunk, hogy csak eső ne legyen. Bárkivel beszéltünk a környezetünkben mindenki azon panaszkodott, hogy elázott a Szabadtérin. Nekünk szerencsénk volt, még hűvösnek sem volt mondható az idő.
Délután összepakoltuk a lányokat, anyukámék eljöttek értük. Rég volt ilyen, kettesben szép kényelmesen készülődtünk, időben elindultunk, nem kellett rohanni. A lehető legjobb helyen találtunk parkolót. Még nem lehetett bemenni, mikor odaértünk. Sétáltunk egy kicsit, vettünk egy nagy perecet. Hivatalosan kilenckor kezdődött volna az előadás, de a tűzijáték miatt később kezdték. Ilyen sem nagyon volt még, ülve, szinte páholyból nézhettük a tűzijátékot is. Az előadás jó volt, bár a témához nekem kicsit modern volt a díszlet. Éjfélkor lett vége. Kellemes este volt. Ilyenkor mindig megfogadom, hogy többször megyünk el kettesben valahova, de aztán nagyon ritkán szervezünk ilyen délutánt/estét. A lányokat gyakran elviszik hol anyukámék, hol anyósomék, de olyankor vagy otthon van dolgunk, vagy ügyet intézünk, és nem kikapcsolódunk.

Óra keretezése (Vígjáték? Tragédia? négy felvonásban)

Első felvonás:
A múlt héten csütörtökön vittem el a kézimunkákat a keretezőhöz. Találtunk is kész keretet az órához (Ritka az ilyen méret, szerencsém volt, de mint később kiderült csak ebben.), de ott azt mondták az üveglapot nem tudják kifúrni, hogy az üveglap fölé kerüljenek a mutatók, és magasított keretet sem tudnak készíteni a kör alakú eredeti kerethez, hogy esetleg az üveglap alá beférjenek azok a fránya mutatók. Hurrá! Akkor mi legyen, kérdeztem én. Így is, úgy is jó lett volna. Ajánlották, hogy van egy üveges nem messze, aki kivágja az üveglapot, és ki is fúrja.
Második felvonás:
Nosza, elvittem az üvegeshez az órát, meg a kapott keretet, hogy ehhez és ebbe kérek üveglapot, lyukkal a közepén, amibe belefér az óraszerkezetet tartó csavar. Nem kell összerakni, majd a keretezőnél megoldják. Holnapra kész, ígérték, és még nagyon drága sem lesz. Másnap mentem érte. Nem sikerült akkora lyukat fúrniuk, amibe belefért volna a csavar. De ha ők akkorát fúrnak, akkor átesik rajta, bizonygatták. Hogy mi esik át, és hova, a mai napig nem értem. Fél órámban került, mire elmagyaráztam újra és újra, hogy mit szeretnék. Úgy tűnt, hogy végre értik, kedden mehetek érte.
Harmadik felvonás:
Nem értették, csak úgy tettek. Amikor megláttam a „művet”, majdnem sírva fakadtam. A lyuk nem lett nagyobb, a csavar benne sincs, a szerkezetet ráragasztották az óralap hátuljára. Ez nem lett volna olyan nagy baj, végülis, így is működhet a dolog, de befejezték a keretezést, holott kértem ne tegyék. Úgy, ahogy Belinda táncosnőjét első nekifutásra, festéshez használt ragasztószalaggal rögzítve az anyagot. Mérgemben nem fényképeztem le, csak leszedtem a ragacsot, még szerencse, hogy megmenthető a hímzés, és a keret is. Tettem bele elemet, és az óra jár egy darabig, azután megáll… Az elemmel másik óra működik. Hogy belefolyatták a ragasztót, vagy mit csináltak vele, nem tudom.
Negyedik felvonás:
Visszaviszem a keretezőhöz, hogy legalább a keretezést csinálják meg szépen.
Tanulság:
Ha üvegessel van dolgod, mondd el, neki mekkora üveget szeretnél, mekkora lyukkal. A többiről ne is beszélj neki, még elkezd gondolkodni és variálni.
Hogy működni fog az óra, egyenlőre csak remélni tudom…

Bekeretezve

Elhoztam a keretezőtől az elkészült képeket. A sünit (gobelin) most hímeztem, a három másik régóta várta, hogy végső formát kapjon. A kis vonat még Gabikám születése előtt, három éve készült, de lassan már nem lesz „menő” a szobájában ilyet kirakni. A kerti székes kép (tűgobelin) a párjával (még kihímzésre vár) együtt a nappalit fogja díszíteni. A névsor Vikimnek készült a bölcsődei „ballagás” alkalmából. Már készül Gabikámnak is a mókusos verzió.
Hogy mikor kerülnek föl a falra, nem tudom, mert még a költözés óta a régi képek sem találták meg a helyüket, a fiókban várják az alkalmat, amikor párom végre fúrót ragad.
















A januárban elkészült óra is kapott volna keretet, de még nincs összeállítva. Hogy miért, az egy hosszú történet, és egy másik bejegyzés.

Mary Poppins (7) és egy elmaradás

Az elmúlt héten egy kicsit többet sikerült haladnom a Mary-vel, mint a múltkor. Elkészültem a kerettel, illetve az egyik tetővel. Még mindig nagyon szeretem csinálni, letehetetlen, ha végre hozzájutok a hímzéséhez. Így áll most:

A múltkor ígértem, hogy megmutatom mit is varrtam. Most pótolom. Elkészült a fonaltartó dossziém. A második "kötet"(Ez van az első két képen.). Az első „kötet” (Második két kép.) még félig van csak összevarrva, nem készült még el a kis hímzés az elejére.

Újra munkában

Eltelt a szabadságom. Gyorsan elrepült ez a három hét, mától ismét dolgozom.

Nehezen indult a reggel, a lányok alig akartak fölkelni, nehezen engedtek el a bölcsi, ovi ajtajában. Ráadásul ők nyolc hét mamázás, nagyizás után tértek vissza a megszokott/ újra megszokandó környezetbe. Októbertől aztán megint változás lesz az életünkben, hiszen Gabikám is kezdi az ovit.
Én is elég nehezen rázódtam bele, délután lett mire megtaláltam magamat, és egy épkézláb mondatot ki tudtam nyögni a kollégák munkával kapcsolatos kérdéseire. Ráadásul a közvetlen kollégáim, akik eddig dolgoztak mától vannak szabin. A munka átadása papíron történt…

Megérkezett...

...Anitához a csomagom a nyereményével, így mutatok róla néhány képet. Remélem, úgy gondoljátok, hogy egy hasonló csomagért érdemes lesz novemberben is játszani.

5. mondat

Dóra játszani hívott. Tetszik ez a játék, kapcsolódik az egyik hobbimhoz, az olvasáshoz. Lány koromban nagyon sokat olvastam, faltam a könyveket, rengeteget jártam könyvtárba. Most jó, ha havonta-két havonta el tudok olvasni egy könyvet. De térjünk vissza a játékra:

A szabály a következő:
1. Fogd a könyvet, amit éppen olvasol.
2. Nyisd ki a 161.oldalon.
3. Másold be a blogodba az 5. mondatot.
4. Add tovább a játékot 5 embernek.

A könyv, amit most olvasok V. Kulcsár Ildikó: Rózsa a széfben című könyve. Szeretem az írásait a Nők Lapjában, ezért vettem ezt a könyvet a kezembe. A 161. oldalról az ötödik mondat pedig így szól:

"Jól nevelt ez a gyerek - állapítottam meg elégedetten, nem tudva, hogy micsoda kalamajkát kavarok..."

Tovább már nem adom, mert úgy látom már szinte mindenkinél járt a kérdés.

Végül egy kis ajánló a könyvhöz:

"V. Kulcsár Ildikó ebben a könyvében sem festi szebbnek a valóságot, mint amilyen, csak segít abban, hogy tudjunk örülni a szép pillanatoknak, és mankót ad ahhoz, hogy képesek legyünk megvívni a hétköznapok harcait."

Ajánlom mindenkinek, kellemes kikapcsolódást nyújt.

100?, száz bizony!

Pontosan ez a századik bejegyzés a blogon. És még egy százas, száz nap múlva lesz egy éve, hogy megírtam az elsőt. Ez alkalomból hirdetett játékom nyertesének, Anitának ma útnak indult a nyereménye. Képet még nem mutatok róla, mert van benne egy kis meglepi is neki.
Mit is írhatnék még, azt hiszem, ebbe a bejegyzésbe ennyit. Amiről még írni szeretnék, annak külön bejegyzést szentelek. A második száz első bejegyzését...

Mary Poppins (6)

A héten nem sokat böktem a Marymbe, csak a világos rész szaporodott egy pár x-szel. Inkább a varrógépet üzemeltettem, mint hímeztem. Hogy mi készült az ollótokok mellett, majd mutatom, de még nincs teljesen kész.

Júliusi mérleg

Akik régebben olvasnak láthatták, hogy most nem készítettem mérleget az elmúlt hónapról, úgy mint eddig. Most nem is nagyon van mit mutogatnom, illetve, amit lenne, azt már mutattam hónap közben. Eddig meg hónap közben nem nagyon mutattam semmit, mert "tartogattam" az összefoglalóra.

Ezért úgy döntöttem, hogy nem is készítek a jövőben havi mérleget, hanem ha valami elkészül, vagy valamiben látványos haladás van, akkor egyből mutatom.

Csajos nap

Tegnap csajos napot tartottunk. Anyukám, húgom, a lányaim és én megjártuk száz tű hosszát. Autóba ültünk, és elkocsikáztunk Budapestre. A célállomás a Campona bevásárlóközpont volt.

Délre értünk föl, hiába indultunk el nyolc órakor. Autópályán mentünk, a GPS szerint fél 11-re ott kellett volna lennünk. Álltunk egy fél órát Inárcsnál a pihenőben, ahol általában kávézni szoktunk, az okozott egy kis késedelmet a tervezetthez képest. De ami igazán megakasztott bennünket az, az M0-ás autópályán kialakult dugó volt. A tíz perces utat egy óra alatt tettük meg. De végül csak megérkeztünk a Camponához.

Első utunk a IX. Szamosközi Kézimunka Kiállításra vezetett. Szebbnél-szebb dolgokat láttunk, megcsodálhattam Belinda gyönyörű munkáit élőben is.

Nem lehetett kihagyni az Éva kézimunkaboltot sem. És persze üres kézzel sem lehetett eljönni. Beszereztük húgommal közösen a sellő párját, a Mirabilia - Mediterranean Mermaid mintáját, és hogy teljes legyen a sor, a Mirabilia - Mermaids of the Deep Blue mintát. Valamint beleszerettünk a Mirabilia - Cinderella-ba (A kiállításon láttuk is kihímezve - valami eszméletlenül szép.). És mindezekhez a gyöngyöket, kreinikeket és anyagokat is összeválogattuk. A lányok már kicsit unták, anyukám nehezen tudta lefoglalni őket, amíg mi húgommal vásároltunk. De ha tíz évben egyszer "szabadulunk be" egy ilyen helyre... Itt Szegeden nem lehet ilyen gyönyörűségeket kapni.

Húgomnak van egy akváriuma, úgyhogy betértünk még a Tropicáriumnál lévő, sokféle kincset rejtő kisállat, és felszerelés boltba. Ott is megcsodáltuk az állatokat, tátott szájjal álltak a lányok a mókusok ketrece előtt.

A nap zárásaként megcsodáltuk a Tropicárium halait, állatait. A lányok nagyon élvezték. A "víz alatti alagútba" többször vissza kellett menni, meg a trópusi esőt is végig vártuk egy párszor. A ráják nem voltak túl együttműködőek, nem nagyon sikerült őket megsimogatni, nagyon a víz alatt úsztak.

Végül hét órakor indultunk haza. Gyorsan eltelt a nap, ami alatt mindenki megtalálta a kedvére való elfoglaltságot.

A játékom nyertese

A játékban az első segítség után helyes megfejtés érkezett: Mirabilia - Emerald Mermaid képe készül a lányomnak. A helyes tippelő pedig Anita volt. Gratulálok neki! Hamarosan postázni fogom neki a kis nyeremény csomagot.

Aki most lemaradt, az se keseredjen el, novemberben is lesz játék, amikor egy éves lesz a blogom. Érdemes lesz játszani akkor is, várok mindenkit szeretettel!

Első segítség a játékhoz

Mint ígértem ma adok egy kis segítséget a feladványhoz, mivel eddig nem érkezett helyes tipp: Viki lányom nagyon szereti a sellőket. A kép neki készül.

A következő segítség három nap múlva következik, ha addig nem találja ki senki, hogy mit kezdtem el hímezni. Illetve, ha augusztus 13-ig sem lesz jó megfejtés, akkor a játék meghirdetését tartalmazó bejegyzésnél megjegyzést hagyók közül sorsolom ki a nyertest.

Mindenkinek jó játékot!