Elizabeth (1-2)

Oldalt az álmaim blokkban van egy kép. Egy Mirabilia hímzés, ami szerelem volt első látásra. Sikerült megszereznem a mintáját, Judittól anyagot és fonalakat hozzá, és bele kellett fognom. Mint mindig most sem tudtam megvárni a régi sok-sok megkezdett hímzés befejezését (Az vesse rám az első követ, aki még sosem volt így.).  Januárban egy hét alatt ennyit haladtam vele:

Azóta is szívesen hímzem, bár az utóbbi három hétben idő hiányában tű sem volt a kezemben. Most itt tartok:

 

Ikrek

Telik az idő, de nagyon: hiszen még csak most születtetek, és már ezt vagy azt is tudjátok, értitek, mondogatom sokszor a majdnem két éveseimnek. És mondogatom azért is, mert ők is elkezdték a "munkába járást", április harmadika óta bizony bölcsisek a drágáim. Nagyon tetszik nekik, vidámak, élvezik a gyerektársaságot. Bettikém már a reggeli elváláskor sem görbíti le a száját. Eleinte az evésnél sztrájkoltak egy kicsit, ma már esznek rendesen. Az alvással kezdettől fogva nem volt gond.
A reggeli indulás ugyan még nem zökkenőmentes, sőt még nagyon tanulnunk kell ki, mikor, hova és kit visz, hogy mindenki időben odaérjen. Vikinek, ugye nem kérdés, legkésőbb háromnegyed nyolcra iskolában a helye. A kicsik nyolckor kapnak reggelit a bölcsiben, ha nyolc előtt öt percre nem vagyunk ott, csak reggeli után mehetnek be, fél kilenc után. Egyenlőre Gabikám a "vesztes fél", aki legkésőbb érkezik oviba, és habár neki is bent kellene lennie nyolcra a foglalkozásra, mivel nagycsoportos, inkább nyolc óra tíz-negyed kilenc, mire elköszönök tőle.
Első nap így indultunk:

Betti és Gabi (Még otthon.)



Adri (Ragaszkodott volna hozzá,
hogy a Viki papucsában indul el.)



Adri és Betti a bölcsihez vezető úton

Apjuk vett nekik egy kinyitható(!) kis szivacs kanapét, amiről kényelmesen nézhetik a mesét. Oda van állítva a nagy kanapé elé, így nekik is megvan a helyük, abban a ritka esetben, ha mindenki a tévé elé ülne. Kinyitva még aludni is jót lehet rajta.