Boldog születésnapot!

Tegnap volt a kicsi lányom ÖTÖDIK születésnapja. A család már szombaton fölköszöntötte, tőlünk tegnap kapta meg az ajándékait. Boldog volt az új kincsekkel. Mondogatta, hogy szuper jó volt a buli, és egész nap az újdonságokkal játszott. Kapott egy új nagylányos (leszerelhető a pótkerék, ezzel kétkerekűvé alakítható) biciklit is, apjával többször körbe kellett kerülni vele a háztömböt.
A pajtásait most szombatra invitáltuk meg egy kis szülinapi zsúrra, nagyon várja már.

Én meg csak kapkodom a fejem, hogy telik az idő. Mintha tegnap lett volna, hogy megindultak a fájások. Szombati napra voltam kiírva, a doki pénteken már mondta, ha hétfőig nem indul meg a szülés, befektet a klinikára. Vasárnap már időnként rendszereződtek a fájások, de voltak órák, hogy semmi. Hétfőn reggel aztán 6-8 perces fájásokkal jelentkeztem „befeküdni”. Ágyat sem kaptam, mindjárt a szülőszobára irányítottak. Este fél nyolckor sírt föl Viki lányom. Mivel érzéstelenítés mellett császárral született végül, magzatmázasan megmutatták, de csak másnap reggel kaptam kézbe. Furcsa, ismeretlen érzés volt, de nagyon boldog voltam, hogy anya lehetek.

Túl vagyok rajta

Legalábbis fizikailag.
A Nők Lapján az egyik fórumban gondoltak rám a lányok, ami nagyon jól esett. És úgy látszik segített is, mert most nem volt olyan szörnyű, mint három és fél éve.
Mikor beértem vasárnap a klinikára, kicsit megijedtem, mert mondta a nővér, hogy majd szól a doktornőnek(!), aki megcsinálja az előkészítést a műtétre. Gondoltam, már csak ez hiányzott. Volt már szerencsém a doktornőhöz... De le a kalappal, nagyon gyorsan, és minimális fájdalom okozással megoldotta. Három és fél éve sokáig szenvedett a doki, mire megcsinálta. Most öt perc alatt kész volt.
Hétfőn délben kerültem sorra. Már nagyon görcsölt a hasam, és még vérezni is elkezdtem mire a műtőbe kerültem. De mondta a dokim, hogy, nem baj, mégiscsak elindult magától a vetélés, legalább hamarabb túl leszek rajta, és kevésbé kell meggyötörnie. Délután ötkor már otthon is voltam.
Négy hét múlva kell mennem kontrollra. Két hónap pihi, utána újra belevethetjük magunkat a babaprojektbe.
Lelkem még sajog, főleg ha kismamát látok. Azután, arra gondolok, hogy nem tudhatom, hogy az a nő, akit látok, mennyit várt/szenvedett mire idáig eljutott. És igenis nekem is lesz még babám…

Három hét

Az elmúlt három hétben kétségek, öröm és bánat között hullámvasutaztam.
Nem bírtam várni, a zebra teszt után pár nappal elmentem dokihoz, mert görcsölgetett a hasam. Mint várható volt nem látott semmit, hiszen korán volt. Gyógyszert nem adott mivel volt már egy elmaradt vetélésem, nem akarta a terhességet megerősíteni, amíg nem látja biztosan, hogy minden ok a picurral.
Kétség és remény között hánykolódtam egy hétig. A görcsölgetés úgy-ahogy megszűnt. Egy hét múlva a kontrollon még mindig semmi nem látszott. Egyrészről, sebaj, lehet, hogy később fogant. Másrészről baj, mert az is lehet, hogy méhen kívül van. Múlt hét keddre volt időpontom a magánrendelésre, most már ott is van Uh, majd ott megint megnézi, hogyan alakul a dolog. Azzal engedett el, ha baj van, rosszul érzem magam, azonnal jelentkezzek.
Kedd estig megint csak reménykedve, de ugyanakkor még mindig kétségek között teltek a napok. Akkor még mindig semmi nem látszott, mondta a doki, hogy azonnal menjek el az ügyeletre, vegyek egy tesztet, ha még mindig pozitív, irány a klinika, mert biztos, hogy méhen kívül van. Másnap volt az anyák napi ünnepség az oviban, Viki teljesen ki lesz bukva, futott át az agyamon, ha nem megyek… Teljes letargia lett rajtam úrrá. Reszketve, bőgve vezettem a patikáig, meg haza. A teszt nagyon halványan lett pozitív, hívtam a dokit, mi legyen? Maradjak otthon, de reggel menjek be vérvételre, lehet, hogy el kezdett felszívódni, és nem lesz gond. Vérvétel, eredmény délután. Mikor telefonáltam még nem volt kész. Alig, hogy vége lett az ünnepségnek a doki hívott, hogy magas a Hcg, másnap megint menjek vérvételre, hogy lássuk nő, vagy csökken, mert van ott valami, és biztosan nem kezdett el felszívódni. Este elmentünk bevásárolni. Vásárlás közben egyszer csak egy ponton egyre erősebben szúrt a hasam, na mondom innen, ha így haladunk, nem haza megyünk, hanem a klinikára. Csak hazamentünk, összeraktam egy táskába a legszükségesebbeket, párom bevitt. A dokim éppen ügyelt, gyorsan csinált egy uh-t, amin aprócska pont látszódott, aminek még a szíve is pulzált. Dokim mondta, hogy ne szórakozzak vele, hol rejtegettem eddig, nem tud rajtam elmenni. Nagyon picur, de valószínűleg az első gyanú igazolódott be, miszerint később fogant. Szúrás persze addigra el is múlt. Megkönnyebbülés után hazamentünk, még mindig azzal, ha gond van, azonnal menjek. Csütörtökön megint vérvétel, eredmény csak későn, senki nem lesz bent, majd hétfőn érdeklődjek. A hétvégén anyák napja révén nagyszülőkhöz látogattunk. És mi lenne jobb alkalom, már úgy adtuk át a virágot, hogy öten hoztuk. Nagy volt az öröm.
Hétfő délig én is nagyon bíztam megérzésemben, miszerint most nem lesz baj. A terhességi tünetek se múlnak. Mint kiderült csütörtökre csökkent a Hcg. Az Uh-on már nem is látott megint semmit a doki (nem a saját, másik), illetve csak egy folyadékkal teli képletet, ami lehet az üres petezsák. Tegnap reggel megint mennem kellett újabb ellenőrzésre. Egy ici-picit még reménykedtem megint, hátha csoda történik, és az én dokim megint megtalálja. Nem szeretném, ha megismétlődne a négy évvel ezelőtti történet. Inkább rohanok be a klinikára, ha van valami, mint a méhszájtágító… brrr… Meg is találta, nőtt is, de nem volt már szívhangja… Egyezkedtem a dokival, hogy várjunk még egy pár napot, hátha elindul magától a vetélés. Most várunk… Jövő hét elejéig…
Úgy érzem, fel kell dolgoznom magamban a történteket, hogy el tudjam engedni. És akkor elmegy magától…
Ha túl vagyok rajta, kivizsgálásokra kell majd mennem. A doki már meg is írta a beutalót a genetikai vizsgálatra, mert ez volt a harmadik sikertelen terhességem. Jó lenne tudni, miért?

Újabb találkozó

A hétvégén még egy találkozón voltam. Szombaton délutánra egy kedves anyuka társam/kolléganőm „szülő csoport” összejövetelre invitált. Egy brazil születésű ismerőse vezet kis gyerekes szülőknek csoportos beszélgetéseket gyereknevelésről, szülői feladatokról, célokról, arról hogyan egyengessük gyerekeink útját, hogy a legjobbat hozzuk ki belőlük, és elégedett, boldog felnőttek váljanak belőlük. Érdekes volt. Ez volt az első alkalom. Ismerkedtünk egymással, illetve idézetek alapján próbáltuk megfogalmazni, ki mit gondol a gyereknevelés céljáról, a mai világ értékeiről, értékrendjéről. Természetesen aktuális gyakorlati kérdések is szóba kerültek, mint pl. ki melyik oviba járatja, járatná az apróságokat. A két óra gyorsan elrepült.
Kezdek rájönni, mi mindent hagytam ki az elmúlt öt és fél évben a saját céges dolgok miatt. Persze a pénz sem jött rosszul, de kezdtünk idegileg, fizikailag kimerülni az állandó rohanástól, reggeltől estig úton voltunk. A gyerekek is egyre több figyelmet igényelnek, ahogy növögetnek. Azt hiszem, bőven itt az ideje egy kicsit lazítani a gyerekek és a mi érdekünkben.