Egyetlen öltés

Csakhogy ne unatkozzunk, a péntek estét a gyerek klinikán töltöttük. Egyetlen öltés miatt várakoztunk két óra hosszát, majd öt perc alatt végeztünk. Az öltést a kisebbik lánykám viseli a fején...

Történt ugyanis, hogy vacsorához készülődtünk volna, csak még éppen a szárító ürítését szerettem volna befejezni. A lányok szokás szerint jöttek-mentek, amikor hangos sírásra rezzentem össze. A két lány éppen lefelé jött a lépcsőn, amikor megtörtént a baj. Viki meglökte egy kicsit Gabit, mert az nem jött elég gyorsan előtte lefelé, ami elég erősnek bizonyult ahhoz, hogy Gabikám bukfencezzen egyet a lépcsőn.

Nagyon sírt, ölembe vettem, nézegettem a fejét, nem találtam semmi különöset, még púpot sem. Mondta, akkor ő elmegy fürdeni, gondoltam, még befejezem a ruhák pakolását, menjen, majd utána vacsorázunk. Megfürdött, megtöröltem, amikor kérte, hogy fésüljem meg, kössem össze a haját, hogy ne lógjon a vacsorába. Akkor fedeztem föl, hogy elég mélyen föl van repedve a fejbőre hátul. Vacsora elfelejtve, villámgyorsan öltöztünk, elindultunk, hogy hova még mi sem tudtuk. Nem tudtuk, melyik kórház, klinika tart ügyeletet. A legközelebbivel próbálkoztunk, ott mondták, forduljunk a gyerekklinikához.

Egy gyerek volt bent a rendelőben, ketten várakoztak kint. Egy nagyon kedves doktornő jött ki, aki ránézett Gabi fejére, és mondta, hogy menjünk föl az emeletre a sebészetre. Ott megvizsgálták, kicsi (egy centi), de túl mély a seb, mondták, ehhez sebész kell, aki otthoni ügyeletet tartott. Hurrá. Újabb várakozás. Beért a sebész, öt perc alatt elintézte az egy öltést. A tortúra azonban nem ért ezzel véget, mert el kellett menni röntgenre is, hogy ellenőrizzék, nem repedt-e meg a csont is. A röntgen persze másik épületben van, így sétáltunk egyet az éjszakában. Szerencsére nincs repedés, vissza a leletekkel. Ott végre megkaptuk a papírokat, meg tanácsokat mire figyeljünk, mikor kell azonnal visszamennünk. Varratszedés egy hét múlva.

A gyereknek feküdnie kellene, de legalábbis nyugton maradnia, hát az egy egész más világ, nem az én Gabim... Szerencsére semmi gyanús tünet sem mutatkozott azóta.