Dologidő

Az elmúlt egy-másfél hét sok-sok munkával telt. Végre volt folyamatosan csinálnivalóm bent a munkahelyemen is. Nem szeretem „acsináljunkúgyminthadolgoznánk” napokat, mert nincs feladat. Igaz, most meg túlórázni kellett, meg az elrendelt szombati pihenő nap helyett is dolgoztunk 10-én. Elfáradtam, mint a kutya, de jó volt, élveztem.

A blogbarátság játék apropóján benéztem néhány blogtárshoz. Találtam nem is egyet, akik felkeltették a kíváncsiságomat. Gyorsan el is tettem a kedvencek közé, hogy visszataláljak az oldalakra, és figyelemmel kísérhessem, hogy mi történik velük, mi szépeket alkotnak.

Nálam is hónapról-hónapra napirenden van az egy csík-két csík dilemma. Látom Dórinál is fontos kérdés, onnan jutott megint eszembe a téma. Sajnos a hétvégén én is találkoztam megint mikivel, így tesztet sem kellett vennem. De ma nagy elhatározásra jutottam, időpontot kérek a dokimnál. Egyébként is esedékes a rákszűrés, meg nézzen meg, hogy minden ok-e. A két lány között is volt egy vetélésem, de akkor három hónap elteltével újra sikerült, és egészségesen itt virgonckodik körülöttem a kisebbik csajom. Most meg több mint 9 hónap eltelt, és semmi eredménye a próbálkozásainknak.