Egy kis magyarázat

Nagy elhatározás: nem vagyok egy nagy dokihoz járó. Hosszú lelki felkészülés szükséges, mire rászánom magam, nem csak a nőgyógyásszal kapcsolatban, egyébként is. Inkább járok betegen dolgozni, csak ne kelljen elmenni az orvoshoz. Egyébként nem is sikerült elérnem a dokimat, valószínűleg síelni van. Kaptam egy hét haladékot. Mondjuk, lehet jobb lett volna most túlesni rajta, megint lökdöshetem magam, hogy telefonáljak, pedig tudom, hogy az én érdekem. Ha nem teszek érte, nem fog sikerülni.
Miért is szeretnék harmadikat?: Mert szeretném megajándékozni páromat egy kisfiúval. És mert én is anyatípus vagyok. Szeretem, ha nyüzsögnek körülöttem a gyerkőcök, élvezem, hogy odajönnek, hozzám bújnak csak úgy. Nap, mint nap meglepődöm, hogy miket tudnak már, miket mondanak. Alig várom, hogy újra „babaillat” legyen, és pelenkázhassak, és figyelhessem, hogyan fejlődik, nyílik az értelme. Mindig is nagy családot szerettem volna. Irigykedve néztem gyerekkoromban azokat, akiknek nagy családjuk volt, sokan összejöttek egy-egy ünnepre. Nálunk Apunak egy nővére volt (évekkel ezelőtt meghalt), Anyunak nem volt testvére, és a kevés rokonnal sem tartottuk szorosan a kapcsolatot. Én ezt szeretném másképpen csinálni.